Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 211 évente többször is kilúgozták. Az elmosott edényeket az ágason {Millstotzd) szárították, mely a konyhaajóval szemben volt, attól néhány lépésre. A kiköpült írós vajat hideg vízbe tették, s kanállal vagy kézzel kinyomkodták belőle a maradék írót (Riahrmill). Kétszer-háromszor is kellett vizet cserélni, míg teljesen kijött az összes író. Nyáron hideg, télen langyos vizet kellett használni ehhez a művelethez. Vajas kenyeret (Buttrbrot) Hajóson inkább csak a XX. század második felétől fogyasztottak, eleinte a gyerekeknek kenték rá a kenyérre. Korábban a városban szolgáló cselédlányok láttak először vajas kenyeret. A mai napig szokás Hajóson a vajat a kenyérrel szalonna módjára fogyasztani: a késsel levágott kenyérdarabkákhoz vajdarabokat vágnak a kenyérhez, megsózzák, paprikázzák, s kolbászt, uborkasalátát esznek hozzá reggelire, s a határba is vittek belőle. A forró héjában sült vagy főtt krumplihoz gyakran adtak vajat. A vaj ráolvadt a krumplira, s még meg is tejfölözték. Vajat főleg a nagyböjtben használtak főzésre, különben inkább disznóhússal főztek leggyakrabban. A mai idős hajósi emberek többségének emlékezete szerint gyermekkorukban nem is tudták, mi az a sajt (Käs). Néhányan még emlékeznek ugyan arra, hogy a XX. század első felében felfüstölt borjúgyomorból készítették az oltót a sajthoz. (A sózott, felkockázott gyomrot tették a tejbe.) Az 1950-es években, a hazatelepülések után egy-egy család már készített sajtot tehéntejből, s ma is egykét asszony foglalkozik a faluban sajtkészítéssel, köménymagos, fokhagymás és egyéb ízesítéssel. Az önálló tej gazdálkodást folytató családok a boltból sem vásároltak sajtot, inkább csak az utóbbi 10-15 évben vásárolnak sajtot pogácsa, sajtos kelt kalács készítéséhez. A savót (Knollawassr) régen szintén elfogyasztották, megitták. Tészták erjesztéséhez is használták: főleg a kenyérsütéskor, a húsvéti kelt kalács sütéséhez, a rétes sütésekor ma is alkalmazzák. Az is előfordult, hogy a kész friss túrót és a savót összekeverték, megsózták, s kanállal ették, mellé kenyeret vagy kiflit adtak. Sok gazdaságban a savót nem használták fel, csak az állatoknak adták. Az írót (Riahrmill) megitták, mert az is a testhez tartozik. Ha valaki köpült (ausriahra), elosztotta a szomszédoknak, hogy a gyerekek igyák meg, mert tápláló. Vagy pedig ezt is a disznók kapták meg. Ma egyes családoknál az íróval - cukor ízesítésével - szeder-, málna- és eperturmixitalt is készítenek.

116 A heti nagymosás sem maradhatott el: A vizet sparhelton melegítettük. Azelőtt lugzó dézsában mostunk, hamulúggal. A ruhát beszappanyoztuk, klopfoltuk. A kútnál volt olyan hordó, és abba beledobtuk a hamut. Sulykot azok használtak, akik nem lugzóban mostak, hanem teknyőbe. Mikor szolgáltam, nem dézsába lett mosva, hanem fateknyőbe. A bádog teknyőt a második világháború után használtuk. Nekünk csak fából volt. Apám asztalos volt, ő csinálta - emlékezett Beck Ignácné Schön Mária (1920). BEREZNAI Zsuzsanna 2006. 111-117.