Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

210 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária södik, erős túró lesz. Megcsavarom, meghúzon fölül a dézsát, hogy a savó kijöjjön. Amikor már fogytán volt a dézsában az érett túró, akkor friss túrót raktak bele, s az is megérett. Ezt az érett, csípős, büdös túrói scharpfa Käsnok nevezik. Az érett túrót csak sóval gyúrták össze. A hajósi sváb lakodalmakra ma is készül érett túró. Az érett túróval megkent kenyér {Käsbrot) mellett a. pirított érett túrós kenyér (bähts Käsbrot) is igen kedvelt étel volt. Ekkor az érett túróval megkenték a karaj kenyér egyik vagy mindkét oldalát, sózták, paprikázták, majd oldalról nyársat szúrtak bele, s a parázs fölött megsütötték. Ez a bähts Käsbrot. Kölön sütöttek hozzá a parázsban hagymát, egy kis szalonnát, kolbászt. (A kolbászt papírba becsomagolták, rátették a parázsra, hogy ne süljön túl. Ez volt gyakran az ebéd a határbeli, szőlőbeli munkák alkalmával, szüretkor, s a pincénél hétköznap vagy ünnepnapokon is. A Käsbrotot ma mini grillsütőben is elkészítik, de régebben otthon a kemencében vagy a sparhelt sütőjében is megsütötték. Ujabban a bolti körözöttel is összekeverik az érett túrót. Az érett túróból kis pogácsákat, közepes alma nagyságú golyócskákat szaggattak ki. A fonott aszalóra {Heflkaarb) vagy deszkára fehér abroszt tettek, arra ráhelyezték a pogácsákat szárítani, majd letakarták fehér szőttessel a legyek miatt Ez a pogácsatúró (Käslaeibla) sóval és fűszerpaprikával volt meggyúrva, piros volt. Kiszáradás után maximum egy hónapig lehetett eltartani, de akkor már nagyon kemény volt. A Kaslaeiblát szokás volt a mezőre kivinni, mellé kenyeret, kolbászt, szalonnát fogyasztottak sós-ecetes hagymával. Juhtúrót (Schafkäs) csak a juhászok csináltak, kecsketúrót sem volt szokás készíteni. A friss túrót túrós palacsinta (Palatschenta), rétes (Strudl), túróslepény (Knollapitte), túrósrétesleves (Strudlsuppd), túrógombóc (Knollaknedl), túróstáska (Knollabentala) készítéséhez használják fel. A túrógombócot a XX. század első felében csak úribb helyeken készítették. Volt hetente egy gombócnap (Knedltag) is az étrendben. Az aludttej tetejéről lefölözött tejfölt összegyűjtötték, s köpüléssel vagy rázassál vajat (Buttr) nyertek belőle. Az aludttejes köcsögben (Millhäfile) 3-4 cm tejföl gyűlt össze. Vajat nagyobb mennyiségben, általában kéthetente készítettek. A tejföl megkeseredik, ha ennél tovább tárolják. Nyáron a tejfölt le kellett engedni a kútba, hogy ne savanyodjon meg, hideg maradjon. Ha 5-10 köcsögre való tejföl összejött, akkor kellett vajat csinálni. A köpülök (Riahrfäßle) fából vagy zöld mázas cserépből készültek. A fából készült köpülőknél a köpülőfára. (Riahrfäßsteßf) egy félbevágott lopótök volt húzva, hogy ne fröccsenjen ki a tejföl. Ha csak kevés tejfölből akartak vajat készíteni, akkor dunsztos üvegben készült a vaj, rázassál. Az is előfordult, hogy a befőttes üvegbe beleállítottak egy fakanalat, fejével lefelé, s a két tenyerük közt dörzsölték, forgatták a kanál nyelét, míg kész lett a vaj. Ujabban a habverőhöz hasonló, karral tekerhető köpülőt is használtak, melyet egy alkalmas edénybe helyeztek (pl. használt 5 literes söröshordó, lefűrészelt tetővel). Manapság mixergéppel készül a vaj. A köpüléshez használt zöld mázas tejfölös köcsögök (Ruhmhafa, Ruhmhäfile) tisztításához régen fahamuzsírt (Àschalaug) használtak,