Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 209 Főzéshez is használták: A Strudlsuppába (túrósrétesleves) tették, hogy savanykás legyen. A tökfőzeléket (Kiarbsakraut, Kiarbsamuas) is gyakran főzték ki aludttejben, így egyben maradt a tök, nem főtt szét. De egy kis édes tejet is tettek hozzá. A máléba. (Prosche) is tettek aludttejet. Amikor elkészül az aludttej, a tetején marad a savanyú tejfel (Ruhm), melyet vagy önállóan fogyasztanak, vagy különféle ételekhez használnak fel. A tejfelből köpüléssel vagy rázassál készül a vaj. Az aludttej többi részéből pedig túrót készítettek. A hajósi svábok igen kedvelték a tejfölözést. A sózott, megpaprikázott tejfölt igen szerették kenyérrel tunkázni, mártogatni. Főleg a különféle leveseket ízesítették tejföllel, az újabb keletű főzelékeket pedig tejfölös habarással. A tejföl a túrós tésztáról sem maradhatott el. Saláták ízesítésére is használják (tejfölös uborkasaláta, zsírban dinsztelt fejes saláta, nyers fejessaláta tejfölös-cukrosecetes öntettel). A tejfölös pite (Ruhmpitte) újkeletü sütemény, mely az 1950-es évektől vált általánossá vasárnapra és számos ünnepi alkalomra. Ugyancsak újabb édesség a tejfölös krémmel megtöltött ostyalap: 2 dl tejfölt 20 dkg cukorral sűrűre főznek s az ostyalap közé töltik. Van olyan hajósi gazdasszony is, akinek a legutóbbi időkig tejgazdaságuk volt, ő egyéni ötletei szerint is alkotott tejfölös ételeket: málnaszószt, szederszószt, szilvaszószt - tejfölös habarással, melyet a leveshúshoz melegen vagy hidegen tálal; tejfölös szilvatortát: a piskótalapokat tejfölös szilvakrémmel tölti meg. A tejfölt gyomorfájásra is ajánlották: egy-két kanállal fogyasztották, magában. Kelésekre is alkalmazták. A kacsák fehér pihetollával összekevert tejfel - a népi tapasztalat szerint - kihúzta a kelést, csökkentette a gyulladásokat. (Kifejlett állatokból vették a pihetol lat.) A túró (Knolla, Käs) elkészítésekor az aludttejet egy kicsit kimelegítették (gwiarma) egy fazékba téve. Csak addig lehetett a tűzön hagyni, míg kézmeleg lett, de nem volt szabad forralni. Ezután háromsarkos fehér szőttes túrószsákba. (Knollasack) tették, s a savó (Knollawassr) lecsöpögött. A hajósi svábok többféle túrót is készítettek. A friss túró neve Knolla. Ezt a friss túrót tejföllel, pirospaprikával, sóval összekeverték, s kenyérrel fogyasztották - ennek az ételnek a neve a Ruhmkäs (tejfölös túró). A tejfölös túróba egyesek a vöröshagymát és annak zöld szárát is beleaprították - az a Ruhmkäs mit Ziebl (hagymás-tejfölös túró). Az érett túrót (Käs) sózva, dézsában készítették. A túrót hagyták pár napig a dézsában (Käsdesle), amíg a teteje nyálkás lett. Volt, aki szerette ezt а puha nyálkás túrót ez a letschaga Käs. A hajósiak szerint az a legjobb érett túró, ami 2-3 hónapot áll a dézsában, ez jobban szét is esik. Ezt inkább csak a XX. század első felében készítették. Ma az érett túró inkább úgy készül, hogy a friss túróhoz egy kis régi, akár tíz éve eltett érett túrót tesznek. Ha van fel nem használt túró a háznál, azt ma is hagyományos módon tartósítják: Ha van nekem 5 kg túróm, és nem tudok vele mit csinálni, akkor beleteszem ebbe a dézsába, megsózom, akkor az magától megérő-