Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

198 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária A baromfi kisebb betegségeit a gazdasszony gyógyította: a csőrébe rézelejét (Vaarlauf)

]09 öntöttek, ledugtak a csőrén három gerezd fokhagymát a Három Legfőbb Névvel (Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist). Mestermunkák, melyeket a parasztok is elvégeznek A hajósi parasztemberek sokféle kézműves mesterséghez értettek háziipari vagy akár mesteri színvonalon. E munkák elvégzésének minden családon vagy rokonságon belül volt egy-egy specialistája, aki maga végezte el a feladatot, vagy az ő irányításával, családi összefogással készült el a munka. Sok esetben a családok nem is tudtak volna megfizetni piacon vagy vásárban beszerezhető árut, nem tudtak volna mesterembert (Maeischtr) felfogadni. A hajósi sváb asszonyok maguk termelték meg és fonták meg a kendert, mely a vászonruhák, az ágy- és asztalnemű alapanyaga volt, maguk varrták ruhájukat, maguk kötötték apacskert, a harisnyát és a zoknit, a mellényt. A kötött holmikhoz szükséges gyapjút is maguk dolgozták fel. A férfiak értettek a házépítéshez, a pinceépítéshez, a nádkunyhó, a vesszőből font, paticsfalú kunyhó megépítéhez, a deszkaólak és a kukoricagórék elkészítéséhez. De értettek az egyszerűbb házi bútorok - székek, asztal, dikó, polcok - elkészítéséhez, a kosárfonáshoz, a klumpa kifaragásához is. Pinceépítés (Keallrbaua). A hajósi Pincefalu ma turisztikai látványosság. A bortermelő parasztcsaládoknak s a borkereskedőknek évszázadok óta itt vannak a pincéi.

110 A hajósi Pince-hegy (Keallrbearg) régi elnevezése Prés-hegy (Preßbearg) volt. A pincék mindig útba estek, akármerre dolgoztak az emberek a határban. Ott uzsonnáztak, vagy este, a szőlőből hazamenet borral meglocsolt, megsózott-paprikázott kenyeret (Weibrot) eszegettek az emberek. Minden út Rómába vezet... Itt Hajóson az volt a helyzet, hogy minden út a pincéken át vezetett. (Àlligi Weag seand dur d Keallr ganga.) Akárhol dolgozott a férfi, ha a felesége nem volt vele, ha egyedül volt, akkor mindig útba ejtette a pincét- emlékezett Gausz István. Gausz István elbeszéléséből megtudhatjuk, hogy miért vannak a pincék olyan messze a falutól: Mikor a hajósiak, a dédszüleink Németországból bejöttek Magyarországra, velük jött egy öregebb vezető, akinek valamivel több esze volt a többieknél. Kéthárom évig tartott, mire beültették a szőlőket. És ugye, ezeket a szőlőket művelni Rézeleje - a pálinkafőzéskor az első párlás szesze. DLUSZTUS Imre és KAISER Ottó összehasonlítja néhány magyarországi német település (Etyek, Paks, Hőgyész, Györköny, Palkonya, Villánykövesd, Boly, Nemesnádudvar és Hajós) pincéit, és megállapítják, hogy „nagyon sok elemében hasonlít egymásra", és „A különbség csupán annyi, hogy a palkonyai és a hajósi minden házának fala fehérre meszeken ragyog". (DLUSZTUS Imre - KAISER Ottó 2005. 132-133.) LAPOSA József és DÉKÁNY Tibor munkájában külön fejezetet szentel Hajósnak és Nemesnádudvarnak a Német présházak és pincék fejezetben. (LAPOSA József- DEKÁNY Tibor 2005.)