Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 185 Az erdő rendezése télen zajlott. A kiirtott, de újból kihajtott fákat kivágták, az alsó hajtásokat hozott fákat megritkították. Főleg akácerdök (Agatzawäld) voltak a közbirtokosság tulajdonában, ahol a fákat harminc év után vágták ki egységesen, majd újakat telepítettek. Ha a birtokosok közül valakinek szüksége volt fára, az erdész jelölte ki a kivágható fát. A beteg, korhadt fákat tüzelésre használták fel. Az akácerdőket épület-, szerszám- és tűzifának (zum Baua, zum Hantwearkzuig and zum Schiera) hasznosították. A házépítéskor a mestergerenda (Balka) általában akácból volt. A disznóvágáskor a sonka, a kolbász és a szalonna füstöléséhez is az akácfa (Agatzastampa) volt a legmegfelelőbb, az akácfűrészporral együtt. A téli munkák során az emberek az egész napot kinn töltötték az erdőben, öthat órát dolgoztak kinn. Ha hó is volt, szánkóval mentek ki, ha nem, akkor lovaskocsival. Az összegyűjtött fát felpakolták a kocsira, majd otthon osztályozták nagyság szerint, a rőzsét pedig kötötték kötegekbe. A rőzsekötegeket (Raisbischala) félméteres szálakra vágták, és a búbos kemencét fűtötték vele. A kivágott farönkök kocsira vagy szánkóra pakolása nehéz munka volt. A farönk mozgatásánál a következő szavak ritmusára végezték az emelést: — Áll mitanand! ('Mind egyszerre!') -Áll mitanand! - ha lassítani kellett, lassabban mondták egy kicsit. A hóóó-rukkot csak később mondták. 98 A déli pihenőidőben ott készítették el a sült krumplit és a hozzá való hagymát is a hamuban megsütve, kolbásszal, hurkával vagy csak szalonnával. A svábok is ismerték a nyárson sült szalonnát (em Spiaß brata). A téli erdei munkákon bort ittak az emberek, vizet nem vitt oda senki. Munkák a szőlőben és a pincében" A középkorban és az újkorban az emberek - mai szemmel nézve - viszonylag sok bort fogyasztottak. A mindennapi fogyasztásra azonban alacsony alkoholtartalmú borokat használtak. Az általános borfogyasztás oka az volt, hogy kevés volt az ivóvíz, a vizek sok helyen szennyezettek voltak. A mocsaras területeken sem volt megfelelő a víz minősége. Mendier István így emlékezett erre: Az én apám úgy nagyjából mindennap megivott két liter bort. De részeg nem volt soha... Akkor nem voltak erősek a borok. De az jó bor volt. De volt az a csiger, ugye... Ez azt jelentette, hogy leengedték a színmustot, és fölengedték vízzel. Az A doroszlói svábok „az emberi erővel végzett, megerőltető nehéz súly emelését a férfiak, például az erdőben, a hó-rukk ütemre végezték. Az apatini cölöpverő sváboknak ehhez munkadala is volt. Kettős ütemre csak a télen át, erdei munkát végző, nagyfürésszel dolgozó férfiak kényszerültek, amikor a kidöntött fatörzseket fürészelték ketté". (KOVÁCS Endre 2007 2.) A császártöltési svábok szőlőműveléséről és borászatáról lásd: ARNOLD Erzsébet- KNIPL István 2003 50-63.
