Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

182 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária célszerűnek megmosni a krumplit. Inkább rajta hagyják a földet, és a főzés előtt mossák meg. A hajósi svábok a burgonyatermést a borospincében tárolták, nem volt szokás vermelni (eischla). A pincében hosszan lett kiöntve, alacsony rakásban elrendezve. Ha a tél és a tavasz folyamán kihajtott, lecsipkedték a hajtásokat, a nőknek kellett kimenni a pincébe krumplit csirkázni (Krampiara azupfa). A borospincében való tárolás valójában nem tett jót a bornak, mert a bor érzékeny, fölveszi a szagokat a hordón keresztül is. Nagyon átható szaga van a krumplinak - de ezzel nem törődött senki. A XX. század első felében dohány (Tuback) termelése elsősorban az érseki uradalomban fordult elő, lenn Örsekhalmán. Az uradalom a dohánytermelési munkákat a hajósi és a környékbeli parasztokkal végeztette. A bérmunkások a legszegényebb emberek közül kerültek ki. Hildán több dohányfészer is volt a Kanális mellett. Mikor szállították a dohányt Kalocsára, mink gyerekek rohantunk a kocsik után, hogy megdézsmáljuk a dohányt, de hátracsaptak ránk az ustorral - emlékezett Gausz István. A parasztemberek a dohányt maguknak többnyire titokban termelték. Lehetett ugyan dohányt termelni, de be kellett jelenteni, és adót kellett fizetni utána. A parasztok maguknak általában csak tizenöt-húsz, legfeljebb harminc palántát neveltek. Tavasszal vetették, s amikor a levelek megfelelő nagyságúra növekedtek, akkor levágták, és a fészerben zsinórra felfűzve megszárították. Amikor megszáradt, kefével tisztára kefélték, és csomókba rakták. Ha rá akartak gyújtani, öszszetekerték, és késsel megvágták, cigarettapapírba csomagolták. A fivéreim gyakran kaptak szidást, mikor reggel már menni kellett volna a munkába, és ők még mindig vágták a dohányt - emlékezett Gausz János. A szántóföldi kapáskultúrák között takarmányrépa (Ruaba) is előfordult, melyet kertekben is megtermeltek. Napraforgót (Sannabluama) összefüggő táblákban nem vetettek, csak a szántóföldeket keretezték vele. A XX. század első felében kenderföldjük (Hampfland) csak a nagygazdáknak volt nagyobb, összefüggő területen, a szegények a kert végében vetettek egy keveset. A Hampfgäta, azaz a 'kenderkertek' történeti földrajzi név arról tanúskodik, hogy a korábbi évszázadokban a kender eredetileg kerti növény volt. Fűszerpaprika. Hajóson a fűszerpaprika termesztése a XX. század első felében is jelentős volt. Az étkezési paprikát a kertekben termelték, de azok, akik a fűszerpaprikát nagyobb mennyiségben termelték, a szántóföldre ültették. Egyesek a paprikát a szalmazsákban (Strohsack) csíráztatták. A palántanevelést a nők végezték, többnyire melegágyat (Mischtbett) csináltak hozzá az udvaron. Ez azt jelentette, hogy negyven-ötven centiméter magas trágyatelepeket alakítottak ki: a trágyát lelocsolták, majd az bomlásnak indult, az gőzölt, melegített alulról, és azáltal serkentette a magot, majd az két-három hét elmúltával olyan zöld volt, és még egy hét - akkor lehetett