Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 163 Ártéri lege lök és erdők A XX. század közepéig mindennapos jelenség volt az, hogy a tavaszi nagy vízjárások és árvizek idején a legelők

8 is víz alá kerültek. A legelőkön belül is voltak magasabb fekvésű, szárazabb területek és teljesen víz alatt lévő, zsombékos részek - ha áradás volt, a magasabban lévő területeken igyekeztek legeltetni. Az 1920-as éveket megelőző időkben a tölgyerdőkbe jártak az emberek a disznókat makkoltatni. Az ártéri tölgyes neve a Wald volt, innen ered a Vadas

87 elnevezés. A hajósiak napjainkig számon tartják azt, hogy a tölgy volt a régi germánok legszentebb fája. Az első időkben, azaz nem sokkal a betelepülés után a Waldba, az ártéri tölgyesbejártak ki a hatalmas tölgyfákhoz (Aeichala), s ott szedték az ágakat az úrnapi sátrakhoz.

88 Halászat Az ármentesítések előtti időkben Hajóson minden vízben volt hal: a nagyobb és a kisebb árkokban, patakokban, mocsarakban, tavakban - melyek ugyanakkor nyáron ki is száradhattak. Sokféle hal volt az itteni vizekben: csík vagy csíkhal (Tschicka), csuka (Hecht), keszeg (Waißfisch), ponty (Karpfa), a vörös pikkelyű dunai hal (DunaFisch). Volt még egy kis hal, ezt Deckl vagy Decklfisch néven emlegették. A törpeharcsát pedig csak magyarul mondták. A hajósi parasztok a teknőcöt (Schillkrotta) és a békacombot nem fogyasztották. Az élő béka lábának levágásáról szólva Kübler István ezt mondta: az állattal nem szerettem így bánni... A XX. század közepéig az ártéri vizekben mindenki szabadon halászhatott. Néhány parasztgazdának saját tava volt, a halásztársaság tagjai pedig a Kanális megépítése, az I. világháború után ott halásztak. A Duna tavaszi nagy áradásakor hatalmas halbőség volt a hajósi vizekben. Amikor jött a nagy ár, ott maradt a sok víz. Voltak ilyen lapos helyek, amelyeknek a végén ott maradt a víz. A végén a halakat úgy lehetett kifogni, hogy elfogyott az oxigén - emlékezett Mendier István. - A Kanális megépítése előtt az árral a halak is jöttek. Emlékszem, hogy a nagyapám idejébe ' ötliteres tejes kannákkal hoztuk haza a csíkot. Ahogy a víz apadt, a későbbi években ezek eltűntek. A nem az ártereken folyó állattatást a későbbi fejezetben tárgyaljuk. Wald - erdő. A Fácánost erdő neve is Wald. Die haeilig Aeich ('a szent tölgy') - képoszlop volt a nádudvari és a dusnoki határ találkozásánál, imádkozni jártak oda a bűnöktől való megszabadulás érdekében a nádudvari svábok.