Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 161 Több fűfajta is megtermett a kaszáló réteken. A legjobb minőségűek a pázsitfűfélék voltak, de a vizenyős réteken ennél sokkal rosszabb minőségű sásféle sarjúfuvek nőttek. A Schnella hosszúszálú fűféle, mely harminc-negyven centiméterre vagy annál nagyobbra is megnőtt. A Zigeinrhabr ('cigányzab', 'vadzab') magja olyan, mint a zabnak. Volt még egy tüskös fűfajta volt, pirosat virágzott, azt kikerülték az állatok, otthagyták, körbelegelték a nyelvükkel a legelőn is. Volt egy másik fűfajta is, mely bajt okozott az állatoknak. Ettől a sárga virágú fűtől úgy felfújódott az állat, hogy össze is esett. A kaszálórétek semmilyen évközi munkát nem igényeltek. Évente két alkalommal kaszálták le és gyűjtötték össze a szénát. Az első kaszálás május végén -június elején volt, ennek a neve escht Hei ('első széna') volt. A hajósi közmondás - Kühler Mai bringt viel Habr and Hei - szerint a májusi eső sok zabot és szénát hoz, tehát a májusi eső jót tesz az első szénatermésnek. A második, a sarjú (Emthei) vagy sikerült vagy nem, mert ha kevés volt az eső a nyáron, akkor nem lett jó szénatermés. A XX. század első felében a falu legelső nagygazda családjának két-három hold kaszálója volt. A kaszálásban minden családtag részt vett. Szénakaszálást csak a férfiak végeztek, de gyűjteni már mentek az asszonyok is, megforgatták a rendre vágott szénát, hordták a boglyába, és föl is pakolták a szekérre. Mendier István parasztgazda így emlékezett erre: Amíg még rendben (Mattá) feküdt a széna, megforgatták, de még aznap elkészült a boglyarakás. A kaszálás után nem hagyták több napig kiterítve a szénát, mert az kockázatos volt: ha jött egy eső, akkor nagy baj volt. A lekaszált szénából petrencéket (Pidrenzaf

2 raktak. Volt két petrencehordó rúd (Pidrenzastanga), amivel összehordtuk a petrencéket egy helyre. Általában tizenkét petrencéből csináltunk egy boglyát (Schebr)}

3 A boglyát szénából készült kötéllel fogták össze. Ez a szénaboglya kinn maradt a réten egy ideig, majd hazahordták. Általában egy boglya volt egy fuvar széna. A szérűskertekben^ általában már csak egy kazalt (Trischta) raktak. Nemigen volt Hajóson olyan paraszt, akinek több kazal szénája volt. De a II. világháború után a fölvidékiek nagyobb petrencéket raktak, ott kinn hagyták a réten egypár napig. Ók két-három kisebb petrence helyett egy nagyobbat raktak, amit úgy lentről vellával forgatva szépen kialakítottak, ott hagyták megereszkedni. Schön János családjában öt-hat kerek boglya {Schebr) szénát gyűjtöttek az első kaszáláskor, a második kaszálású szénából három boglya lett. Egy boglyában Petrence — Pidrenz, petrencék - Pidrenza, szálas takarmányból két rúdon vihető kis rakás, csomó. Kétfajta boglya volt Hajóson: mindkettő kúpalakú, a Schebr szénaboglya, a Gopa búzakévékből áll. A szérűskertnek svábul nincs neve Hajóson, nem ismerik ezt a magyar szót sem.