Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

156 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Az ottani földből mindig annyit dolgoztak meg, amennyit lehetett. Előfordult az is, hogy amikor az ember ásott, hogy ott még alatta víz volt. De mégis, már csak fölásta a földet, hogy majd megszikkad, és akkor tesz bele káposztaféléket, mert az szereti a vizet. Az én tanítómesterem Bettlája teljesen körbe volt véve árokkal: árok volt ásva, abban volt a víz. Télen, amikor sok volt a víz, akkor víz alatt voltak. Azért voltak ott olyan nyárfák, mert a vizet nagyon kedvelik. A kovácsmester Bettlájának a kiásását még az elődei végezték: talán a déd­nagyapja az 1840-50-es években. (Beck kovács 1902-ben született.) Akkoriban itt Hajóson azt mondták, régen tenger volt: s Rot Meer. Ezért elvezették a vizet ala­csonyabb helyekre, hogy földet nyerjenek. A kovácsmester Bettlája 150-200 négy­szögöl volt. De voltak mellette kisebbek is. A módosabb embereknek nagyobb, a szegényebbeknek kisebb parcellájuk volt. Volt olyan, aki csak beültette fákkal és nem csinált többet. De az én tanítómesterem gazdálkodott rajta. De az én időmben már nemigen foglalkoztak ezzel, mivel a Kanálist megépítették, több lett a föld, a Kanálissal lecsapolták a Bettlákat. A mester egy Bettlát, ágyást két részre osztott. Az első évben az egyik felében takarmányrépa nőtt, a másik felében pedig krumpli. A második évben répa került a krumpli helyére, és fordítva. A harmadik évben ismét répa került oda, ahol az előző évben krumpli volt - tehát váltogatta a termény helyét. De a többi szomszéd a Bettlákat csak fásította, fákat ültettek oda. A Bettlák keskeny parcellák voltak: öt-hat méter széles, általában 100 méter körül volt a hossza, lehetett több is, de általában 300 méternél nem volt hosszabb. Azért lehetett hosszabb, mert ott volt egy árok meg egy út. És akkor valamire hasz­nosítani kellett ezt az alacsonyan fekvő részt, hogy ne maradjon parlagon. Fűzfákat azért ültettek oda, nyírfákkal, gyorsan növő fákkal, mert azt minden harmadik­negyedik évben le lehetett csonkítani. A tanítómesterem, amikor nem volt munka a műhelybe ', akkor azt mondta: - Na, most akkor elmegyünk, elnyesünk egy kocsira valót! Mert akkorjában búboskemence volt, fával tüzeltek... Schön Jánosné Fuszenkecker Katalin középparaszt szüleinek is volt Bettlája az 1930-as években, valamint az 193 l-es határrendezés során megkapott ártéri telket az Elmagaenslban ('Mák-sziget') is aBettlához hasonló módon művelték meg. így emlékezik a Bettlákon való hazdálkodásra: Apám a Fácánosba ' vett három holdat. Ott volt egy nagy mélyedés, ott olyan másfél-két méter széles Bettlák voltak, ahová fákat ültettek. A Fácánosi-árokra me­rőlegesen húzódtak ezek az ágyások. Mikor kiirtották áfákat, akkor ott csádészénát 1 csináltak, amit a jószág nagyon szeretett. Az ágyások kb. másfél-két méter szélesek voltak, akkor jött az árok, majd megint ágyás, megint egy árok, újra egy ágyás. Az ágyasokon, tehát a mély részen csádét termeltek, a magas részen kukoricát, búzát ­Csádészéna (magyar) - mocsári széna.

Next

/
Thumbnails
Contents