Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 131 Az 193CM10-es években az olcsó hajósi gyermekmunka alkalmazása általános dolog volt a vaskúti és garai sváb parasztgazdák tanyáin. Újév napján vagy az azt követő napokon szekérrel, majd autóbusszal érkeztek a vaskútiak a Zigldorfhak, a jól fialó falunak csúfolt Hajósra. 49 Fölültek a gyerekek a kocsikra, és vitték őket egyéves szolgálatra. Már az elemi iskola negyedik osztályát kijárt gyermekeket is elvitték kisbojtárnak, kiskanásznak, kisbéresnek. Mikor a gyerek hazajött, akkor a keresetéből kapott szép ruhát. De én nem kaptam szép ruhát - emlékezett Fatter Józsefné Schindler Éva -, mert apám olyan spórolós volt, hogy megint egy kis földet akart venni ... megin ezt, me gin azt ... Mindig veszekedés volt, amikor nekem köllött volna egy kis ruha. Es akkor én fogtam magam, elmentem szolgálni, tíz évesen, amikor az iskolából kimaradtam. Egyszer Kapitány Edit néni anyjához mentem, csak bejártam, de nem aludtam ott. Egy napot ott voltam, másnap jött apám, azt mondta: - Nagysága! A lánynak haza köll jönni ökröket őrizni! Utána még egyszer elmentem, Miskére, két öreghez, ott csak a konyhába' köllött segíteni, meg kicsit takarítani. Hogy én is kapjak szép ruhát. Oda is két napig voltam, apám onnan is hazavitt. Megin nem lett szép ruhám... — ezért úgy érezte, hogy az ő utcájukban, a Boxofbon ő a legszegényebb leány maradt. Olyan eset is előfordult, hogy nem a szükség, hanem a szülői keménység miatt kellett a kislegénynek cselédnek mennie. Kübler Istvánék többen is voltak testvérek, de egyedül csak őt küldték el Vaskútra: Apám, ha ütött, keményen ütött. Apám olyan rideg ember volt, hogy azt mondta: Deanni sollid au wissa, was s Diana ischt. Tudják meg ezek is, mit jelent szolgálni! Egyébként nem tudtam vele egyetérteni, nem tudtam ezzel egyetérteni. Nem. Mér, mér kell az ő sorsát átélni? A képeslapot, azt én írtam, karácsonyra ... Egy ilyen üres papíron, ott, amikor szolgáltam: Az otthon, az az otthon. Az otthon - mégis az az otthon, még a kemence mögött is, de az otthon, az otthon és az otthon, az az otthon és az otthon, az otthon, és ha ez a papír nagyobb volna, akkor még apámat és anyámat is üdvözölném. Nem volt nagyobb papírom... - de ezt a levelet nem küldte el. Es Vaskúton majd' egy teljes hónapon keresztül bőgtem. Mindenki lebecsült, mindenki ... Pedig én odahaza a nagypapának meg a nagymamának a kedvence voltam. És másnap, hogy miket mondott rám! Scheißkerl! Lauskerl! Szarházi! Tetves kölök!... A cselédtartó gazdák egy része nem riadt vissza attól, hogy goromba módon fegyelmezze, embertelen körülmények között tartsák a kis cselédeket. A ruhám teljes egy moslék volt. Tetves kutya! Lauskerl! — akkor mindig azt kaptam. Nem mosott rám senki. Lerohadt rólam még a gatya is. A glottgatya. AzAzért csúfolták őket így, mert Hajóson nagyon sok volt a gyerek a családokban. A guata Zigl egy jól fialó kocát jelent, mely sok malacot hoz a világra.
