Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Azonosságok és különbségek a közlakosok és a hivatali elit táplálkozásában Félegyházán 1745–1850

92 Bánkiné Molnár Erzsébet Szakirodalmi utalásokból tudjuk, hogy a napi háromszori étkezés az elit kultúrában az 1690-1720 közötti időszakban terjedt el.

57 Félegyházán, amelynek lakossága a XVIII. század közepére stabilizálódott, csak a század végéről találtam napi háromszori étkezésre utaló adatokat. Adataink inkább az elit étkezési kultúrájához kapcsolhatók, de bizonyára a lakosság is átvette, követte. 1805. szeptember 14—18-ig Tajópusztán tartott vadászaton a főkapitány jelenlétében a kerületi elöljárók étkezése ebédből és vacsorából, valamint magukkal kivitt ételek napközbeni fogyasztásából állott. Ugyanebben az esztendőben többször is előfordul az ebéd és vacsora megkülönböztetése, reggeli említése nélkül. Az ebéd mindig sokkal bőségesebb, mint a vacsora. Leves említése is ebben az évben történik, méghozzá marhahúslevest készítettek a nádat elosztóknak. Az ebédet olykor délebédnek nevezik, amint a reggelit fölöstökömnek. A városban tartózkodó órásmesternek viszont napi háromszori étkezést adtak. Ezt az italfogyasztásból tudhatjuk, ugyanis fölöstökömre (reggeli) szilvóriumot, ebédhez és vacsorához veres bort kapott.

58 A reggeli többnyire csak kávéból és szilvóriumból állt. Úgy tűnik, a húsleves az 1810-es évekre vált rendszeresen készített ételféleséggé, ekkoriban már vacsorára is készítik. 1820-ból van adatunk rántott leves fogyasztására.

59 Bizonyos, hogy a reformkort megelőző évtizedekben a leves megnevezés ritkán fordul elő. A konyhai, illetve étkezési edények, tálak, tányérok viszont ennél lényegesen korábbi, már a XVIII. század utolsó évtizedeiben is lében főzött, tálalt ételekre utalnak. Amikor a közlakosok eszköztárában a fatányérokat felváltják a cseréptálak, cseréptányérok, a lében főzött vagy leves ételek is teret nyertek. A leves főzésére a számadásban előforduló „hús levesnek" megjegyzés is utal. A levessel azonos időszakban bukkan fel a zsemlye. Az 1810-es évtizedben dokumentálható a rizskásával készült hurka fogyasztása, valamint a retek és a „paradicsom alma" megjelenése. Mindez néhány évtizedre visszavetíthető, hiszen például a közemberek hétköznapi táplálkozásáról nagyon kevés írásos adat maradt meg. Az 1795-ös éhínség idején a tanács néhány embert Pestre küldött gabonát vásárolni a szűkölködők számára. A vásárlásban ügyködő deputátus útközbeni étkezését közpénzből fizették, ezért a teendők leírása megmaradt az elszámolások között. Itt találtam egy érdekes cédulát, melyen a főzés módjára adtak utasítást. Ebből idézem a következő részletet. „Alázatosan könyörög kegyelmednek Rádi főhadnagy uram, hogy azon húst mellet kegyelmed kézibe attak emberül el készítse. Tüzet fát rakjon alá, hirtelen ne főzze a' zsírját ne futtassa és azon tunan pedig a talfazek fenekihez ne kapassa, és jóll reá vigyázzon hogy Saladi a javát ki ne szedgye és magadnak se vegyél ám belüle többet egy darabnál, de azt az egy darabot KISBÁN Eszter 1997. 9-24. BKML. Kf.lt

. Arc. 8. Caps.3. F.3-4. No 273/1805. Febr. 26. KM. Ad. 2002. 14.3.