Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Azonosságok és különbségek a közlakosok és a hivatali elit táplálkozásában Félegyházán 1745–1850
86 Bánkiné Molnár Erzsébet minden szombatra egy marhanyelvet vagy helyette két font húst, egy ölő sertést, s a három sátoros ünnepen (karácsony, húsvét, pünkösd) komplett ebédet. Hasonlóan kiváló forrás számunkra a beszerzésekhez kapcsolódó levelezés. Az első szembetűnő különbség az előzőekben említett köznépi étkezéshez viszonyítva a halfogyasztás gyakorisága, különösen a minőségi tiszai halaké. A viza halászati lehetősége évszakhoz kötött volt, amit a folyótól távolabb élők nem igazán tartottak számon. így történhetett, hogy 1753 decemberében hiába akart a félegyházi bíró vizát vásárolni Csongrádról. A csongrádi bíró december 29-én megírta „ámbár száz aranyat adna is kegyelmetek egy akó vizáért, még a' sem lehetne mostanság kapni, ilyetén üdő tájban nem is fogódik a viza hal". 39 A viza mellett a kecsege is kedvelt halnak számított, bár már akkor sem volt könnyű beszerezni. A félegyházi főbírót 1766 tavaszán arról értesítette a mindszenti plébános, hogy csukák, pontyok, süllők s menyhalak vannak, azokat küldhet, de a ke• i 40 csege igen ritka. Úgy tűnik, az élelmiszer más vidékről történő beszerzéséhez a főbíró előszeretettel vette igénybe a különböző egyházi emberek közreműködését. Kiterjedt levelezést folytattak a folyó menti településeken élt megbízottaikkal. A halfélék mellett így szerezték be a szintén különleges csemegének számított teknőcöket Szegeden például egy minorita szerzetes, bizonyos Demeter barát volt a közvetítő. A vizához hasonlóan teknőcöt sem lehetett mindig fogni, ilyenkor mentegetőzött a barát „...tellyes ügyekezettel voltam mind eddig a teknős békák megszerzésiben, de haszontalanul; mivel már az rácz is meg jöt és egyet sem hozott, holott egész tömösvárig bé járta a bánátust még sem talált." 41 Ám írta, ha a Tisza kiárad a „tokban víz lészen", majd foghatnak eleget. Valóban több májusi értesítés található, hogy mehetnek a teknőcökért Máskor az akasztói nótárius segítségét kérték a béka beszerzéshez, de az nem tudott szerezni. A helység vendégeinek étkezéseihez felhasznált nyersanyagok részben az évszakhoz kötötten helyben termeltek, részben a görög boltból vásárolt importáltak voltak. Az importált nyersanyagokból 1768-ban vásároltak mandulát, mazsola szőlőt, kávét, cukrot, citromot, rizskását, sáfrányt, borsot, szerecsendió-virágot és fügét 42 Lakmározásokra való alkalom adódott sedria 43 idején, amikor a kerületi büntető törvényszék a kiskunsági tömlöcben tartott rabok felett ítélkezett. A törvénykezőknek a kiskunkapitányság adott helyet, konyhát is ott tartottak számukra. A kiadásokat azonban a félegyházi számadásokhoz könyvelték 1769 novemberében 2-3-4-én tartottak sedriát s közben tetemes mennyiségű élelmet fogyasztottak 39 BKML. Kf. Lt. Arc. 23. Caps. 1. Fl. No 1. 40 BKML. Kf. Lt. Arc. 23. Caps. 1. Fase. 4. No 1. 41 BKML. Kf. Lt. Arc.23. Caps.l. Fasc.5. No 1/1767. 42 BKML. Fh.lt . Arc. 11. Caps.l. Fasc.l. No 1. Sedria = kerületi törvényszék ülése.
