Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Azonosságok és különbségek a közlakosok és a hivatali elit táplálkozásában Félegyházán 1745–1850

Azonosságok és különbségek... 83 gyakran vágtak lakodalomra, aratásra és más alkalmakra. A birkahúshoz hasonlóan nagy helyet kapott a lakosság étkezésében a disznóhús. Sertést szinte minden háznál hizlaltak és vágtak. A húst füstölték és a szalonnával, hájjal együtt a kamrában felakasztva tartották. Félegyházán általános szokás volt, hogy a férficselédek bérébe a gazda sertést is adott. Horváth Antal megmaradt gazdasági feljegyzéseiben olvashatjuk, hogy még az ostorosgyerek

25 bérébe is tartozott egy tavaszi malac.

26 1827-ben Endre Imre özvegyéről Stikker Kláráról jegyezték fel, hogy „estve paprikás malaczczal lett jóllakása után éjjel gutaütés által hirtelen" 27 halt meg. A konvencióba ígért sertéseket ott hagyták a kondában, és tél elején mielőtt levágták, esetleg hizlaták még egy kicsit. Mivel a város határában kevés volt a disznók tartására alkalmas vizenyős hely, 1824-ben a tanács megtiltotta, hogy nőtlen, özvegy és gyermek szolgák bérébe sertést adjanak.

28 A Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában található feljegyzés szerint Félegyházán a jenéi fajta disznó terjedt el. Ez a gyorsan hízó, kicsi, fehéres bodorszőrű sertés „meghízva olyan, mint a görögdinnye" - írták.

29 A Horváth naplóban megörökített konvenciók a köznépi étkezés hiteles bizonyságai. 1795-ben pl. Sáfrán juhász 50 lat sót, egy véka lisztet, öt icce kását (köles), öt icce babot és 9 icce tarhonyát kapott. Itt olvashatjuk, hogy Ocskó György szántáskor „minden fölöstökre ki vitt a feleségének fél kenyeret".

30 A szalonna fogyasztást tanúsítja a tanyán „a horogfa alá dugdosott 4 darab" szalonna, amiért a gazda 1 forint 20 krajcárt vont le a lopáson kapott iccés juhász béréből. 1797 augusztusában Csöke Márton kertész a bérébe kenyeret, kását, tarhonyát, sót és tejet is kapott. A kifőzött vajról szintén Horváth gazda tudósít. A gazda Cseszkó Anna sajtosnak megfogadott cseléde a „vajat maga részére főzte", mely lopásért elcsapatott.

31 A kása még az 1810-es években is fontos nyersanyaga az étkezésnek. 1814ben Horváth Imre bérbe adta 75 hold földjét, s a bérleti díjba évenként 4 véka kását is kért. Horváth Imre ekkor gyermektelen öreglegény volt, a kása tehát csakis saját étkezéséhez kellhetett. Tíz év múlva mégis megházasodott, s a házassági szerződésben az öregedő férj gondoskodott esetlegesen megözvegyülő felesége tartásáról. Kikötötte, hogy az örökösei a tartásba évenként kötelesek egy esztendős sertést is adni.

32 A vagyon megosztások iratai között fel-felbukkannak élelmiszerekre vonatkozó adatok. Amikor Mészáros János pusztagazda

33 meghalt, özvegye Varga Rozália, Ostorosgyerek= kisbéres. 26 BKML. KM. 5988. Könyvt. Sz. A napló 1793-1803. Közötti időszak feljegyzéseit tartalmazza. 27 KM. Ad. 2002. 14.3. 28 BKML. Kf. Lt. Prot. 14. p. 18. 29 MNM.EA 543.17. 30 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2000. 249.1. A napló nyomtatásban közölt változatából részlet. 31 Uo. 260. 32 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2000. 184. 33 BKML. Kf. Lt. No 18. Caps. 3. Fase. 11. No 10/1800.