Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Szabó László: Negyedszázad a tudomány szolgálatában (Bánkiné Molnár Erzsébet hatvan éves)

466 Szabó László szakszerűen rendezett levéltár.

12 1979-1980-ban két cikket tesz közzé a Levéltári Szemlében. Ezekben a levéltár történetét, egyes részeinek hányattatott sorsát, az elődök munkáját, a szükséges tennivalókat és az itt is nagy elánnal folytatott közművelődési munkát mutatja be. Jómagam ebben az időben ismerkedtem meg vele. Közös, azóta meghalt barátunk, kitűnő kollegánk Sztrinkó István szervezte Kiskunság kutatása programban Szabadszállás és Kiskunmajsa nyári táborainak részese lehettem hét éven át. Bizonyos anyagot Félegyházán kaphattam meg a levéltárban. A majsai munkába Bánkiné is bekapcsolódott, napokat töltöttünk együtt, s vitatkoztunk esténként a majsaiak eredetéről, a község újra telepedéséről, Félegyháza alapítóiról. Büszkén mutatta meg a már rendezett félegyházi anyagot, s felfedezését az első telepítők névsoráról. A becses anyagot - amely segít tisztázni a félegyházi családok eredetét - a Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve azonnal publikálta.

13 Terveiről is beszámolt, s olyan elsöprő lelkesedéssel, hogy percnyi kétsége sem lehetett senkinek, hogy ezt meg is valósítja. A néprajzosokkal, a Jászkunság kutatóival való egyre szorosabb kapcsolata kétségtelenül segítette abban, hogy a már vázolt módszere egyre tudatosabban körvonalazódjék, a néprajzi szemlélet érvényesülhessen a múlt kutatásában is. A debreceni indíttatású muzeológusokkal egyre szorosabbra fűződik a kapcsolata, s a néprajz felé fordítják gondolkodását. A helyi Móra hagyományokra vezethető vissza a személyes emlékek tudatos alkalmazása, a gyermekkori élmények beépítése a múlt kutatásába, s az emberarcú történelem megteremtésére való igény. A kiskunsági néprajzi kutatások számára egyik legfontosabb hozadéka volt, hogy a táborba szállt tanítványait meglátogató Ujváry Zoltán egyetemi tanárral, a KLTE Néprajzi Tanszékének vezetőjével is megismerkedett. Évek múlva vele szoros munkatársi kapcsolatot alakított ki. Néprajzi ismereteit, módszerét a Kiskunságban dolgozó néprajzkutatókon túl lényegében az ő segítségével munkálta ki. A félegyházi születésű, de élete jelentős részét Debrecenben leélt festőművész, Holló László is összekapcsolta őket. A nagy könyvkiadói munkát végző professzor több művének volt ötlet- és tanácsadója, gondozója, néprajzi jellegének erősítője. Lehetőséget kapott idővel arra is, hogy az egyetemen előadjon, kollégiumához oktatási segédletet készítsen. Az egyetemen, mint hallgató, a levéltárban, mint a kutatókat kiszolgáló kollega szakmai barátságot köt. Az ő révén került szorosabb kapcsolatba azokkal a debreceni Szabó István tanítványokkal (Rácz István, Orosz István), akik a Jászkunsághoz hasonló külön jogállású közösségekkel foglalkoztak (hajdúk, Debrecen, hegyaljai mezővárosok). Egyetem utáni, munka közbeni rangos „továbbképzés" volt ez, amely kijelölte kutatásának biztos útját, formálta szemléletét, s amely korántsem zárult le, de most az akadémiai doktori minősítésben, s egy nagyszerű munkában csúcsosodik ki. 12 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 198 l/a. 13 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1981/b.