Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Molnár Gergely: Adalékok a Közép-Tisza halászatához – Kádár Lajos: Halászok című regényének néprajzi elemzése

CUMANIA 22., Kecskemét, 2006 437 MOLNÁR GERGELY ADALÉKOK A KÖZÉP-TISZA HALÁSZATÁHOZ Kádár Lajos: Halászok című regényének néprajzi elemzése I. A 110 évvel ezelőtt világra jött Kádár Lajos életművével az irodalomtörténet csupán régebben, és akkor is igen érintőleg foglalkozott. Halotti jelentése is (1982. február 18.) a következőképpen zárul: „Az utókorra hárul a feladat, hogy munkásságát az igazság mérlegére tegye." ' Ezzel kapcsolatban ama megállapításra jut Szíj Rezső,

2 hogy mivel „életműve, életrajza mindeddig földolgozatlan és megíratlan", ezért „alakjainak számbavétele, körbejárása, a jellemzés hitelessége, az elhitető erő jelenléte, mibenléte, a stílus jellegzetességeinek elemzése mind-mind a jövendő feladata". Véleménye lényegileg helytálló, noha arról sem szabad megfeledkezni, hogy Kádárral jónéhány kortárs közlés foglalkozott, igaz, egymástól igen eltérő hangvétellel. Többek közt némely jelentős szerzők is véleményezték regényeit, mint Féja Géza, Tatay Sándor, Tóth Béla vagy Móricz Zsigmond.

3 Az irodalomtörténészek közül alig foglalkoztak vele behatóbban; neve hiányzik a „Spenót"-ból és a Népi írók bibliográfiájából

4 is, valamint Juhász Géza Népi írók с műve' és más népi írókról készült összefoglalások sem emelik ki Kádár Lajost. A 45 utáni irodalompolitika népi írókhoz való viszonyulásának ismeretében 1 Fénymásolatait a Petőfi Irodalmi Múzeumban, illetve a tiszaalpári Kádár Lajos Emlékszobában őrzik. Publikálta SZÍJ Rezső 1993.40. 2 SZÍJ Rezső 1993. 34. Ez a megállapítás Szíjnak a Kádár Lajos emlékezete című, kicsinységében is eleddig a legjelentősebb és -terjedelmesebb, 1993-ban szerkesztett füzetéből származik. Egyebek közt e füzetben található a Kádárral kapcsolatos legteljesebb bibliográfia is, és az író regényes életútja is megismerhető belőle többek közt második felesége vallomásai alapján. 3 Elsősorban mára nehezen hozzáférhető folyóiratokban, a korszak jelentős irodalmi vitájának, a népi írók körüli véleménykülönbség csapásvonalán. A Szij Rezső-összefoglalásban bibliográfiai adataik megtalálhatók. Maga Kádár ezt írja: „Belőlem Móricz Zsigmond csinált írót. Első müvem megjelenése után többen javasolták, hogy fogjak hozzá a középiskolai anyag tanulásához. Móricz Zsigmond kézzel-lábbal ellene volt. Az életiskolámat százszorta többre értékelte, mint az érettségit." (KÁDÁR Lajos 1959. 53.) Más kérdés, hogy Móricznak éppen ez a kijelentése is évtizedes vitákat gerjesztett. Az ellenérvek arra irányultak, hogy Móricz e visszatartó szerepével Kádár Lajos látókörének kiszélesedése, valamint önmaga felszínes irodalmi megoldásainak felismerése ellen dolgozott, ezáltal hátráltatta Kádárt a jobb íróvá válásban. (SZILÁGYI Miklós 1959. 151.) 4 E bibliográfiában egyébként összesen öt tétel említi a szerzőt, valamennyi cikk regényeiről írott kortárs kritika. (VARGA Rózsa - PATYI Sándor 1972.) 5 JUHÁSZ Géza 1943. 6 így például Kristó Nagy István is csupán felsorolásokban és csoportosításokban említi, főként midőn arról értekezik, hogy a népi írók sosem voltak egységesek, kezdettől fogva négy csoportjuk létezett: „Az elsőbe azok a főként paraszti származású költők és regényírók tartoztak, akik hangoztatták népi származásukat, céljuk a népi jellegű szépirodalmi alkotások létrehozása volt; ezen keresztül küzdöttek a parasztság felszabadításáért. Romantikus tőkeellenességük és népiességük nem egyszer fasizmussá fajzott el. E csoportba tartozott Barsi Dénes, Erdélyi József, Kádár Lajos, Kárász József, Sértő Kálmán, Sinka István, Somogyi Imre, Szabó Pál, Számadó Ernő." (KRISTÓ NAGY István 2003. 3.)