Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Mészáros Márta. „Édesanyám így sütötte ...” – A házi süteménysütési és fogyasztási szokások családon belüli hagyományozódásának vizsgálata Kiskunfélegyházán egy háromgenerációs család bemutatásán keresztül

„Édesanyám így sütötte..." 407 csömör volt, sokszor ropogott a foguk alatt a cukor". Ezért porcukorral kell készíteni. Az édesanyja így inkább kaláccsal lakatta jól őket. Miután a nagymama férjhez ment, férje ünneptisztelő ember lévén sok új szokást ismertetett meg vele, együttléteik meghittek és ünnepélyesek lettek. Erre emlékezik vissza az anya is. A karácsony böjtjét gyermekkorában tartották - üres bableves üres kaláccsal. A kerek ünnepi kalácsot szintén a fa alá tették, de másnap, az ünnep első napján édesapja felvágta, és reggelire szétosztotta. Ez volt a szentkalács. A nagymama sütött hajtott kalácsot, hájast, linzert. A kalácsot az anya nem tanulta meg. Nem sikerült, így nem is süti. A férje családjában nem tartották az ünnepet. Gondolata szerint, vagy nem ismerték ezeket a szokásokat, vagy nem volt rá igényük. így az anya, mivel férje nem tartotta, elhagyta a böjtöt, mivel nem tudta megsütni a kalácsot, így a szentkalács is elmaradt a fa alól. Az évek során az ünneplés áthelyeződött az első napi ebédre, és a másnapi vendégségre. Ekkor találkozott a család, és hozták össze süteményeiket. Az unoka arra emlékezett, hogy édesanyja mindig sokféle süteményt készített, de hogy mit, azt nem tudta megmondani. Azt hamarabb megmondta, mit nem süt az anyja - kalács, zserbó, gyümölcstorta. A húsvéti előkészület, és a sütemények hasonlóak a karácsonyhoz, de mint a nagymama mondta ez kisebb ünnep, csak két nap, így nem kell annyit sütni. A nagy kalácsot ilyenkor nem készítettek. A hajtott kalács mellett linzert, rácsos linzert, krémest, hájast is készít. Régebben ilyenkor is vágtak disznót, nem csak karácsonyra. Ezeket a süteményeket is az édesanyja szokása szerint süti ma is. Az anya ugyanúgy, mint karácsonykor, 3-4 féle, változó összetételű süteményeket süt. Ilyenkor a sósból rudakat készít, hogy sok legyen a hétfői locsolkodó vendégek kínálására. Mindketten nagyböjt utolsó hetében készülnek elő, és szombaton sütik a süteményeket, amelyeket vasárnap délben, ebéd után tesznek az asztalra, illetve délután a nagymamánál összegyűlt család kínálására, ajándékba és egymás közti cserére viszik. Az unoka ezen az ünnepen sem süt süteményt, csak ha anyjával külön megbeszélik. A nagymama és az anya életében a gyermekkoruk húsvétjai ugyanolyan mély nyomokat, szép emlékeket hagyott, mint a karácsony. A nagymama emlékezett még az úgynevezett repülőtésztára, amelyet édesanyja készített húsvétra. Linzertésztát kinyújtva kockákra vágva, négy sarkát behasítva és felhajtva sütötte meg lekvárral a közepén. Olyan volt, mint a forgó. О már ilyeneket nem készít. Az anya is úgy emlékezett vissza, hogy a böjtöt mindig tartották, sem zsírosat, sem húst nem fogyasztottak, főleg nagypénteken. Sóban-vízben levest és főtt, cukrozott kukoricát ettek. Szombat délig volt böjt, de csak vasárnap reggel kezdték meg a sonkát, tojást, kolbászt. Édesanyja hajtottak kalácsokat, hájast, linzert vagy rétest sütött. A rácsos linzert almával, meggyel, lekvárral nagyon szerették. Azt most is készít a nagymama, az anya és az unoka is.