Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Mészáros Márta. „Édesanyám így sütötte ...” – A házi süteménysütési és fogyasztási szokások családon belüli hagyományozódásának vizsgálata Kiskunfélegyházán egy háromgenerációs család bemutatásán keresztül

400 Mészáros Márta sait mutatta, amelyet az 1900 körüli századforduló állapotának felderítésére, és elemzésére összpontosult.

2 Tanulmányomban támpontot nyújtott Kisbán Eszter: A táplálkozáskultúra című összefoglaló tanulmánya, a Magyar Néprajz IV. kötetében (1997), valamint hivatkozó írásai,

3 amelyek sorra veszik a történeti korszakokat és az ételválasztékokat is a paraszti konyhában. Külön fejezet szól a süteményekről, végigvezetve az egyes fajták történelmi változásait. A cukros süteményekről, amelyeket a legújabb süteményeknek nevez, hozzátéve: „A lassan növekvő paraszti cukorfogyasztás és a polgárosodás kísérői. Sajnos belépésükre a régebbi szemléletű néprajzi megfigyelések éppen ezért kevés gondot fordítottak". Emiatt a bemutatását le is zárta, így a számomra érdekes tanulmányozott részről nem szól a tanulmány. Mind a táplálkozáskutatás, és ezen belül a tészták és sütemények tanulmányozása az utóbbi években előtérbe került. így tudom megemlíteni Bognár Anikó tanulmányát, amely „A sütemény kultúra változása a XX. századi Kecskeméten" címmel jelent meg 2001-ben, szintén a Cumania kötetében.. Mind az általa vizsgált időszak korszakolása, mind a sütemények csoportosítása, attól függően milyen alkalomra készítették, útmutató volt számomra. Célom azonban a családon belüli sütési szokások, sütemények átadásának vizsgálata, ezért csak azt vettem figyelembe, amit ő a „közösség nyilvánossága elé nem kerülő" 5 süteményeknek nevezett. Kalendáris és családi ünnepekre, ünnepnapnak számító vasárnapokra, de esetlegesen hétköznapokra készített házi sütemények készítése a családon - szűk-tágabb körein - belül, az általam vizsgált sütemények köre. Nem tér ki azonban a hagyományozódásra, csak a sütemények változásának folyamatát elemzi. Ezért szükségesnek vélem a táplálkozáskultúrát nem csak önmagában vizsgálni, hanem mint egy közösségi, egy családi tevékenységet, amelyben benne van a megtanulás, az elsajátítás és a továbbadás is.

6 Szabó László vizsgálja a paraszti kultúra hagyományos tevékenységeit, a hagyomány és a hagyományozódás fogalmát. Ez alapján is igyekeztem tanulmányomban a család átadó tevékenységét bemutatni. A választott család vizsgálatán keresztül szeretném bemutatni a sütemény sütési és fogyasztási szokásainak változását és az általam feltételezett átadás, hagyományozódás folyamatát. Úgy vélem, hogy a 20. század nagy változásai mellett a házi sütemény, mint újdonság megjelenése és beépülése az étkezési kultúrába továbbra is megtartja a család összetartó erejét. Az 1920-as években született nagymama ismerkedik az újdonsággal, de ragaszkodik az édesanyjától tanultakhoz. Továbbadja tudását, de az 1940-es évek végén született lánya már más, új szokásokat követ. Neki már nem újdonság, amit anyja csak próbálgat, sőt mindig újabb 2 KISBÁN Eszter 1997. 419. 3 KISBÁN Eszter 1987. 239-264., 1994. 75-98. 4 KISBÁN Eszter 1997. 532. 5 BOGNÁR Anikó 2001. 306. 6 SZABÓ László 1998. 110-111.