Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Merinu Éva: A helvéciaiak búcsújárási szokásai

380 Merinu Eva Saját élelmezéséről ki-ki maga gondoskodott, lehetőségei szerint. Egy-két napos zarándokúira való felkészülés nem jelentett gondot, de 6-12 napos távollét élelmezésének előkészítése már alapos szervezést igényelt mindenkitől. Az útra olvasót, énekes könyvet, templomi lobogót, keresztet vittek, visznek még ma is magukkal a hívők. A gyalogos búcsújárás volt az igazi, mert a zarándoklás egyéni töredelmeit, a lelki igazodást egyengették az út törődései és fáradalmai. Egészen az 1950-es évekig a búcsújárás gyalogosan történt. Napjaink búcsújárása szervezett buszos kirándulások keretében történik. Néhány éve még kétnapos, ma már csak egy napos időterjedelemben. Ugyanis a buszos zarándoklás a szükséges utazási időt lényegesen lerövidítette, ugyanakkor lecsökkent a kegyhelyen eltöltött idő is. Kezdetben a búcsúsok a templomban gyülekeztek, ahol a pap egy rövid misét tartott. Misehallgatás és a búcsúskereszt egyenkénti megcsókolása után az atya megáldotta az egész búcsús népet, és megkérte, hogy mindönki imádkozzon, hogy mindön jóra forduljon az országba, mög hát a sok bűnös emböré is áldón imádkozzanak. A kegyhelyen pedig mindönki gyónjon mög áldozzon. Aztán főszálltunk a buszra, és harangszóval indultunk. De ma má nem így van. A templom elü indul a busz, oszt több helyen is megáll, hogy fölvögye a búcsúsokat. Oszt nem így vót ám, mint most. Hanem zászlókkal, mög kisebb gyerökök vitték azt a kicsike zászlókat. A feszületöt vitte égy. Szóval gyönyörű vót na. Csodálatosan szép, mesélte egyik adatközlőm. Út a búcsúba A búcsúba menő út fontosabb a visszaútnál, mert ennek során készül fel az ember, a lélek a szenttel való találkozásra. Ez a via purgativa, a bűntől megtisztító szakasz. így egyúttal vai sacra, szent út is, amely lehetővé teszi a lelki felkészülést az útmenti keresztekkel, szentek szobraival, kápolnákkal való találkozás révén. A gyalogos zarándoklat során a búcsúsok minden útba eső keresztet üdvözöltek. A pihenőkön kívül megálltak még szentek szobrainál, ahol rövid ájtatosságot tartottak. Az ájtatosság Miatyánkból, Üdvözlégyből és keresztúti énekekből állt, valamint elétérdelésből. A búcsújárók a zarándokút nagy részét végigénekelték és imádkoztak. Kisebb emelkedőkön felfelé menet imádságokat mondtak, hegynek fölfelé pedig csendben voltak. A leggyakoribb énekek a búcsújáróhely védőszentjéhez szóltak, vagy Máriaénekek voltak, amiket a búcsúvezető kezdett el énekelni. A folyóban mosakodáskor nem énekeltek, hanem imákat mondtak. Ha útközben egy falun mentek át és észrevették jövetelüket, pl. az éneklésből, akkor az ottaniak harangszóval köszöntötték őket. A falun végigmenve énekeltek, és a lakók mind megcsókolták a keresztet.