Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Merinu Éva: A helvéciaiak búcsújárási szokásai
378 Merinu Eva lebonyolítása felkészült, tapasztalatokkal rendelkező tekintélyes vezetőt igényel, aki maga vagy más személyek által képes a hitéleti megnyilvánulások összerendezett levezetésére. A búcsús csapatot általában a nép által választott vezető vezeti, akinek tekintélye személyi értékein és a választók bizalmán alapszik. A búcsúvezető nem pap, hanem olyan köztiszteletben álló egyén, aki a rendszeres búcsújárásban tapasztalatokat gyűjtött; példamutató magatartásával és addigi készséges szolgálataival a búcsús közösségben elegendő érdemeket szerzett magának. Természetesen jó szervező és kitűnő énekes is. Irányítja és szervezi a búcsúsok ájtatosságait, megtartatja a néppel a hagyományos imádságrendet. Vigyáz a búcsúsok fegyelmére, rendet tart közöttük. A búcsúvezető tehát a búcsúsok legfontosabb embere. 39 A helvéciai első búcsúvezetők emléke a múltba vész, írott források nem őrizték meg személyüket és ténykedésüket. A búcsúvezetők általában férfiak voltak, ezzel szemben az utóbbi időkben Helvécián két asszony töltötte be ezt a szerepet. Ennek oka valószínűleg abban rejlik, hogy a közös buszos zarándoklatok résztvevői zömében szintén középkorú és idősebb asszonyok. Férfiak az utóbbi időkben ritkábban keresik fel a kegyhelyeket. A két búcsúvezető Horváth Istvánné és Végvári Lászlóné. Korábban Horváth Istvánné szervezte a búcsúkat, majd őt váltotta fel Végvári Lászlóné. Mindketten módosabb családból származó özvegyasszonyok, akiket a búcsújáró közösség tapasztalatuk és megbízhatóságuk miatt választott ki. Korábbi időkben a búcsú alkalmával a hívek mindig önkéntes megajánlással, jó akaratból és tiszteletből adakoztak a búcsúvezető számára. A búcsúk sorát járó búcsúvezető rá is szorult az anyagi támogatásra. A több hétig tartó zarándoklást másképpen el sem lehetett volna képzelni. A szegényparaszti családok a kettős tehertételt: a munkáskéz otthoni hiányát és a zarándoklás személyi kiadásait rövid időre is nehezen tudták elviselni. A búcsúvezető hosszabb időre szóló zarándokköltségeit ezért adakozásból kellett vállalni. Az összes tényezők figyelembevételével érthetjük meg, hogy az anyagiak mellett mit jelentett a búcsúvezető számára a lelki örömöket gyarapító erkölcsi elismerés, a hívek megbecsülő szeretete. Természetesen a mai búcsúvezető „költségeit" is a hívek adják össze, de nem adomány formájában, hanem a beszedett utazási költség fedezi kiadásait, a buszsofőr díját és a busz üzemanyagköltségeit. A helvéciaiak részvétele a Mátraverebély-szentkúti búcsún A legrégibb és leglátogatottabb búcsújáró kegyhely Palócföldön Szentkút. A helvéciaiak számára mindig a mátraverebélyi Szent Anna napi nagybúcsú jelentette a „búcsút". A búcsúk között ez volt a főbúcsú, amelyen igyekeztek minden évben részt venni. Ha tehát arra a kérdésre akarnánk választ adni, hogyan történt vagy történik a helvéciaiak búcsújárása, milyen szokások jellemzik a népi vallásos megBÁRTH János 1990. 379-380.
