Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Kovács Endre: Miért pokol a pokol? – Népi humor a Délvidéken
Miért pokol a pokol? - Népi humor a Délvidéken 351 Szepi bácsi kajszi fája Kocsmában üldögéltek az emberek és békésen iszogattak. Éppen arról beszélgettek, hogy még egy hónap, és itt a tavasz! Január vége volt, mégis néhányan már látni vélték a fákon a duzzadó rügyeket. - Nálam, nemcsak hogy rügyezik, hanem kivirágzott a sárgabarack! - szólt bele Szepi bácsi. A jelenlevők ezt kétkedéssel fogadták, ezért fogadásra került sor. Haza érve Szepi bácsi megparancsolta a feleségének, hogy pattogasson kukoricát. Másnap virradatkor, a térdig érő hóban oda ment és cérnával felkötözte a pattogatott kukoricát a barackfára. Alig készült el a munkával, bekopogtatott a bizottság. A barackfa olyan meggyőzően kérkedett hamis virágaival, hogy senkinek sem jutott eszébe, közelről megvizsgálni a virágokat. Szepi bácsi megnyerte a fogadást, de a bort, ami a fogadás tétje volt, közösen itták meg, együtt örvendeztek a virágbontó tavasznak. De az öreg mókamester megint beleszólt: - Higgyék el emberek, a tavasz még messze van, meg az én barackfám se virágzik! Ezen aztán a bizottság tagjai fölhördültek mondván, őket se pacsirta költötte: Saját szemeikkel látták a barackfa ágain a virágokat. Újabb fogadás, igazságtétel a korábbi ellenkezőjéről, újra közösen itták meg a bort. A mókamester pedig elégedett volt és jót mosolygott a bajusza alatt! Beteglátogatóban Szepi bácsi vízibetegségben szenvedett. Népszerű ember volt és halálos ágyánál sokan meglátogatták: a rokonai, barátai, ismerősei. Egyszer amikor a kocsmárosok látogatták, szótlanul szemlélte őket, aztán szemrehányóan szólt hozzájuk: - Úgy álltok itt, mintha barátaim lennétek! Pedig a betegségemet nektek köszönhetem, mert vizeztétek a boromat! Az Új Barázda Tsz Imre bácsi igazi parasztgazda volt és nagyon fölháborította a szocialista gazdálkodási rendszer. Emiatt, ahol csak tehette, kifigurázta: az Új Barázda Termelő Szövetkezet vezetőségéről azt híresztelte, hogy hárman irányítják: a Kisjancsi, a Nagyjancsi meg a Vakjancsi (valamennyien Jánosok voltak, a legutóbbi szemüveget viselt). Egy alkalommal, amikor kocsiján trágyát vitt a földekre és valaki kérdezte, van-e sok kihordani való, azt felelte, hogy:
