Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kovács Endre: Miért pokol a pokol? – Népi humor a Délvidéken

Miért pokol a pokol? - Népi humor a Délvidéken 341 Szertára sem volt a településnek, valahol azonban mégiscsak fedél alatt kellett elhelyezni az új fecskendőt. Jobb megoldás híján, az elöljáróság úgy döntött, legyen a bíró gondjaira bízva, őrizze ő a házánál, a nagyfészer alatt. A bíró nem nagyon örült az ilyenfajta szerencsének, mégis kénytelen volt elfogadni, mert ő volt legjobban rajta, hogy minél előbb vegyék meg azt a „masinát". Egyszer aztán amikor újra tűz ütött ki, rohantak a fecskendőért, hogy eloltsák vele a tüzet, de mire a helyszínre érkeztek, három ház porrá égett, mert a bíró úr a krumpliját tárolta benne. Felelősségre vonták miatta, de a bíró azzal védekezett, hogy a falu nem fizet bérletet a nagyfészer használatáért, és hát kénytelen ilyen módon biztosítani a maga hasznát. Mivel ezután sem szándékoztak fizetni, a bölcs elöljáróság úgy határozott, hogy föltételesen továbbra is engedélyezik a bírónak a fecskendő kihasználását. Azzal a föltétellel, hogy két héttel a tűzeset előtt köteles kiüríteni a fecskendőt, hogy ne késsenek vele a tűzoltásnál. Vérasztóban Nagy gyász érte a Misát! Immáron a harmadik feleségét rúgta agyon a Sárga! Rokonok, ismerősök, jó barátok egymásnak adták a kilincset. Halkan és tisztelettel járultak a ravatalhoz, keresztet vetettek, röpke imát mondtak és megszentelték a halott asszonyt. A véletlenül odakerült idegen nem értette, miért van az, hogy ha nők fejezik ki a részvétüket, akkor Misa „igent" bólint, ha meg férfiak, akkor „nem"-mel rázza a fejét. Amikor Misának, a gyászoló férjnek asszonyfélék fejezték ki a részvétüket, akkor azt kérdezték, újra megnősül-e, és akkor az özvegy férfi igent bólintott. A férfiak kérdésére, hogy eladja-e a Sárgát, a fejével nemet intett! Éjszakai lélekharang Halottat virrasztottak az újvidéki temetőkápolnában és amikor már mindenki hazament, akkor a temetőcsősz bezárta a kápolna ajtaját, mert ez volt a szokás. A virrasztás alkalmával itallal kínálták a rokonokat, meg az odavetődött városi csavargóknak is adtak. így történt, hogy egyikük berúgott és a pad alá esett. Amikor magához tért, egyedül találta magát a fölravatalozott halottal a kápolnában. A gyertya imbolygó fényénél fölvillanni látta a halott félelmetes arcát. Az atyafi megijedt és kiakart menni, de a kápolna ajtaja kívülről volt bezárva. Még a gondolat is borzasztó volt, hogy a halottal egyedül várja a reggelt. Ijedtében harangozni kezdett. Álmából a temetőcsősz is a harangszóra riadt föl: ilyen még soha sem történt! Agyából kiugrott és rendőrt hívott, akinek elmondta, hogy személyesen zárta be a kápolna ajtaját, de akkor a halotton kívül senki más nem volt a kápolnában.