Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kovács Endre: Miért pokol a pokol? – Népi humor a Délvidéken

Miért pokol a pokol? - Népi humor a Délvidéken 335 - Mit mond? - kérdezte amaz. - Ellenkezik! - felelte határozottan a megkérdezett. A másikat meg elfutotta méreg és németül kezdett káromkodni. A szüle belátta, hogy komolyra fordult az ügy és többé nincs helye az ellenkezésnek, időhúzásnak. Hirtelen mozdulattal, két kezével magasra emelte a szoknyáját... A két férfi megszégyenülten kapta el a fejét. Belátták, hogy félreértésről van szó, mert ügyfelük valóban nem érti, hogy mit is kívánnak tőle. Kiengesztelődve szóltak újra: - Ej bakó! Pa onu rupu nam pokazi, gde sedis...! (magy.: Öreganyám! Hát azt a lyukat mutasd, amelyiken ülni szoktál... ! A szüle kissé megkönnyebbült, aztán hirtelen hátat fordított és a seggit mutatta az uraknak! A felügyelők tehetetlenül néztek egymásra. Vonogatták a vállukat és rövid gondolkodás után távoztak a düledező parasztházból ahol, jóllehet ennivalóra sem tellett, nem hogy klozetot építsenek! A fejedelemasszony testőrei Mária Terézia fejedelemasszony köztudottan szerette a nyalka testőröket. Egyszer amikor a szépséges királynő a szemlét tartotta, és mélyen kivágott ruhájában sétált végig a díszruhás fiatal katonák előtt, valósággal megvadította őket: valamennyiüknél beállt a merevedés. Emiatt a szemle végeztével a testőrparancsnok ledisznózta a katonáit és megparancsolta, hogy máskor a szemle idejére kössék bal combjukhoz a mocskos szamárindítójukat, mivel a régi regula szerint is: „Kardodat meg a faszodat bal oldaladon viseld!" A testőrök be is tartották a parancsot, de amint a fejedelemasszony elhaladt előttük, a bal lábuk sorba megemelkedett... A híróné A falu bírája fontoskodó ábrázattal tért haza a faluházáról, ahol tanácskoztak. Felesége már türelmetlenül várta a vacsorával. - Mondja má kend mi újság azon a faluházán? - tudakozódott kíváncsian az asszony. A bíró előbb vacsorázott, aztán mogorván, olyasvalamit mondott, hogy a falu ügyei nem asszonyszájra valók. Az asszony színlelt sértődéssel szedte le az asztalt: - No jó, akkó hát többet semmit se kérdek, tartsa meg magának a titkát! Éppen úgy beszél kend velem, mintha nem is a felesége, hanem vadidegen lennék! Nekem ugyan mondhat bármit, el nem árulok én semmi olyat...