Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kovács Endre: Miért pokol a pokol? – Népi humor a Délvidéken

332 Kovács Endre Éljen Alexander király, Éljen a haza! Amint később kiderült, az ítélő-bíró megkérdezte a besúgót ill. a korona-tanút, hogy valóban ezt énekelte-e a vádlott? A megkérdezett határozott igennel felelt! Aztán a bíró meg az ülnökök összenéztek és elmosolyodtak: „- Hát ez Őfelségét, a mi királyunkat élteti!" - mondták és a piktort fölmentették a vád alól, amely amint a felmentését megindokolták: félreértésen alapultl A besúgó megalázottan, a vádlott pedig leplezetlen fölénnyel távozott a tárgyalóteremből. Saját maga költötte át a közismert hazafias Kossuth Lajos azt üzente с népdalt és a nyomaték kedvéért huncutul fenyegetőzött: „Várjál csak te disznó... ! Majd én megtanítalak, hogyan kell Kossuth nótát énekelni... !" Elet a tanyán Egy-két tanya volt csak a falu határában, azon is öregek éltek. Ferkó bácsiék ketten maradtak a feleségével, naphosszat a tanya körül tébláboltak, és zsémbeskedtek egymás közt. Az öreg megunta, hogy a felesége többé már nem veszi komolyan a közeledését és megijesztette, hogy világgá megy. - Azt hiszed van időm könyörögni! Ha én azt mondom: Örzse, akarom hogy készen légy ! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Ment is ez egy ideig. Egyszer aztán az asszony hallja kintről az öreg kiáltozásait: - Örzse, Örzse, Örzse! Neki készült és várt, de az öreg alaposan leteremtette: - Hiába ordítozok, hát nem látod? Ég a tanya a fejed fölött, de a te eszed most máson jár! - mondta kétségbe esetten az öreg. Szívatta a penkaláját... A rámenős parasztgazda sorra kefélte a szomszédasszonyait meg a cselédeket és a szőrvágás kínos érzésétől akart szabadulni, amikor a „szamárindítóját" köcsögös, hűs aludttejbe mártogatta a pincében. Legfiatalabb szolgálója véletlenül meglátta és meglepetésében ezt mondta: - Tudom már gazduram!... Most szívatja meg a penkálóját... Azt is tudni kell... Korosodó gazda a pincében gyakta a szolgálóját, János szolga pedig az égő gyertyát tartotta. Az öreget már a veríték is kiverte, mégsem boldogult... - Add már ide azt a gyertyát és csináld te... ! - A legény alig nekifogott, már a végére is ért... - No látod, hogyan kell a gyertyát tartani?