Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kovács Endre: Miért pokol a pokol? – Népi humor a Délvidéken

Miért pokol a pokol? - Népi humor a Délvidéken 315 - Nem féltek, hogy megáztok? Mifelénk az éjjel jólesett... - Egy viharos éjszaka nekünk is jól esne - felelték a kőművesek. Krumpliszedéskor a férfi dolga kapával kicsapkodni, asszonyáé fölszedni a krumplit. Az arrafelé járó férfiak Adjon istent köszönnek és kérdezik? Vannak e nagyok? Vagy „Jó nagyok vannak"! Szinte biztos, hogy a megszólítást a nagyokat hajúdozó nő lelógó melleire értelmezik. Kézi kukoricaszedéskor is ugyanezt kérdezik, csak a férfira, a gazdára vonatkoztatták. Búcsúzáskor „A káposzta laza, indulhatunk haza!" „Isten velük, meg a gyöngyharmat!" Tréfás kiszólások Ha valamit leejtenek: „Leesett a vedd föl!" Ha a gyerek elesik: „No gyere ide, majd fölemellek!" Ha valaki fázik: - Remeg mint a miskolci kocsonya! Ha esznek: - Együnk, hogy jobban legyünk! Ha valaki esküdözik: - Isten bizony, tüzes késsel szurkáljanak Össze az ördögök! - De biz Grétyó, gatyamadzag! Ha valakit tapintatosan megfenyegetnek: - Ne félj, jön még a kutyára dér! Piacon a tyúktojások között válogató nagyságának: - Faszt hiába keres, itt csak tojások vannak... Ha valaki tüsszent: - Egészségire! - Biztos mezítláb aludt!