Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 281 ke lovat. - Nem patkoltam én. ' 4 Hol erről, hol arról az öregasszonyról, kovácslegényről sugdosták, hogy mi történt velük. Egy másik kovács így mesélt: Elgyün a szomszédasszony, hogy azt mondták őneki, hogy én patkoltam meg. Közben én azt mondtam, hogy a másik patkolta meg, nem én. Már a végin nem az vót, hogy megpatkolta, hanem hogy leszedte a patkót. Pedig egy se vót igaz. A megpatkolt boszorkány 1. Az én édesanyám mindig szokta mondani, hogy egy kovácsnak vót két inasa. És akkó az egyik mindig vizes vót, mindig gyönge vót, a másik pedig nagyon kövér vót. Akkor mondta a sovány: Hallod-e, én éccaka nem alszok. Hát mér vagyok én olyan sovány és mindig vizes. Hát ű nem aludt. Hát gyün a gazdasszony, és valamit rádobott, és mindjárt lónak változott. És akkor mindjárt kihajtotta és ráült. És gyerünk! Es nem tudom, hová elmentek. Es kikötötte egy fához a lovat. Ű megin elment valahova, ahun többen is vótak. Ü megin mindig rugdalózott. Egyszer csak leesett rüla, amit rátett a gazdasszony. (Kötőfék.) Akkor mondta: Gyere csak hozzám! Mikor gyütt a gazdasszony, rádobta azt a nem tudom mi vót. Akkó mingyá lónak vált a gazdasszony. Akkor ű ráült, a legény. Elmöntek haza. A gazdasszony vót a ló. Bekötötte a műhelybe, és megpatkolta mind a négy lábát. Akkor levette rúla. Elment lefeküdni. Reggel a legények fölkeltek, hát gyün a gazda, az öreg kovács, és akkor mondja: Nem tudom, mi van a gazdasszonnyal, nem tud főkelni. Akkor mondták neki a legények: Mönjön, nézze mög, mi baja neki. Mikor a dunyhát elizélte rúla, akkor a lábán meg a kezin is meg van patkolva. Akkor a legényt elzavarta.™

6 A megpatkolt boszorkány 2. Vót egy kovács. Két inasa vót. Az egyik nagyon sovány vót, a másik nagyon kövér vót. A sovány azt mondta, mér olyan sovány ő, és mindig vizes vagyok éccaka, és csurog rúlam a víz. Azt mondta: kilesem, akármi lesz, és egy éccakát rászánok, nem fogok aludni. Kilesem, hogy mitül vagyok én olyan vizes és sovány és fáradt. Hát nem aludt. Egyszeresük kinyílt az ajtó, hát begyütt a gazdasszony. Mindjárt ráterített valami fehéret. Mindjárt átváltozott lóvá. Es kivezette az udvarra a lovat, és elnyargalt vele. És mikor odaértek ahhoz a házhoz, fához kötötte a lovat és ő bement. Mialatt a gazdasszony benn vót, ő addig rugdalózott, kapálózott, míg le nem rúgta magárul azt a valamit, ami átváltoztatta lóvá. Es mikor lerúgta magáról azt a valamit, visszaváltozott, és újra fiú volt. És csak várta, hogy jöjjön ki a gazdasszonya. Rögtön ráterítette azt a valamit, fehér lepedőt, varázslepedőt vagy FEHÉR Zoltán 1975. 11. Uo. Uo. 1151.