Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

268 Fehér Zoltán locsai állomásra. Lóhátra ültette, s ő egy vezetéklóval bekocogott az indóházhoz, s a két testvér lóháton érkezett haza.

126 A lóval való bánásmód némelyik gazdának mindennél fontosabb volt. A lovak miatt jóformán el is hanyagolták egyéb dolgukat. Szirányiné Maros Erzsébet például nagyapjáról így emlékezett: Maga még olyat nem látott. Semmit se tudott csináni (öreg korára, amikor betegen feküdt), mer addig mindig a lovakkal foglalkozott. Enneköm köllött kimönni (éjszaka) a lovakhoz, gyújtottam gyertyát, és mögnéztem: - Papa, keljen csak föl, átlépték a lovak strajfot. Gyútott lámpát, mer még villany se vót. A jó lő - mint erről korábban Fél Edit és Hofer Tamás, újabban pedig Halász Péter moldvai csángó gyűjtésében is beszámolt - presztizs kérdés volt minden faluban.

128 (A mai ember talán mint autótulajdonos érezhet valami olyanféle büszkeséget, mint az egykori lovas gazda.) Az iszlámban aló a boldogság, a gazdagság és a jólét kifejezője.

129 Bátya népe is annak tekintette. Benczéné Harangozó Erzsébet a módos gazda édesapja önállósodásának első állomásaként is a lovak megújítását említi. Édesapám megnyugodott apja akaratában, és együtt beszélték meg, hogy fognak együtt új erővel gazdálkodni. Legelőször kicserélték a lovakat erősebbre és egy kancára. Abban az időben ugyanis a falu versengett: kinek vannak a legszebb lovai. Még két tehenet is tartottak, úgy hogy két utcát elláttak tejjel. Es volt bőven trágya, amit jól tudtak hasznosítani a földben, hogy nagyobb termésük legyen.

l Harangozó László elmondta, hogy családjukat a falu földesura lótenyészetének megalapítása céljából telepítette Bátyára. A nagyszüleim mesélték, hogy valamikor a mi őseink Sárisápról származtak. Dunántúl, Budától nincs messze. Ott volt a gróf Vigyázó Ferencnek egy birtoka, de itt Bátyán is volt egy birtoka, a Tira puszta. Itt akart a Tira pusztán egy lótenyészetet nyitni. Az én ősöm ott Sárisápon az ő birtokán lótenyésztő volt, és idehozta Bátyára, hogy az itt megindítandó lótenyészetet ő irányítsa. Ez után maradtunk mi a Lovász melléknéven. Lehetséges, hogy az ügyes, lóhoz értő család kezdeményezésére kezdődött Bátyán a paraszti hátasló-tenyésztés. Nem lehet véletlen, hogy épp e tanulmány írása idején került birtokomba egy 1893-ban megjelent állattenyésztési szakkönyv, amely természetesen a lovakkal is behatóan foglalkozik. Abban az időben parasztházaknál a kalendáriumokon és az imakönyveken kívül legfeljebb a vásári ponyvafüzeteket forgatták. Ez a könyv azonban alaposan megviselt, látszik rajta, hogy agyonolvasták. Ma már nem lehet tudni, hogy eredetileg kié lehetett, de gyanítom, hogy az Akadémia intézőjének tulajAk: Anisity Fülöp, 82 é. (1960). FEHÉR Zoltán 2005. 81. HALÁSZ Péter 2002. 203. - FÉL Edit - HOFER Tamás 1997. 110. SZIMBOLUMTÁR 1977. FEHÉR Zoltán 2005.