Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 265 patáját is kifényesítették Ferkó olajjal, a kopott ostor helyett meg az ünneplő, nemzeti színű sallangost használták. 1862-ben Bajnai József szemléletes leírását adja a Kalocsai Sárköz áruszállító fogatainak. Ki ne ismerne rá görbült oldalú, kopott kocsijáról, szeszélyes összeállított lovairól, öltönyeiről, nyers gúny és vastag tréfákkal tarkázott beszédéről Sárköz fiára és lányára? (...) Ha hosszú menés után sebes ügetésre hajtott két: kicsiny, kisebb, legkisebb, nagy, nagyobb, legnagyobb hasonlítási fokozat szerint egymás mellé fogott ló után Tolnába, Baranyába, különösen Szekszárdra, Pécsre vagy Mohácsra csikorog be valamely ponyvákba pakolt cserénysaraglyás színtelen edény, azaz: kocsi, tudják, hogy Sárközben szabadok az utak, nem volt eső, nem volt árvíz.

116 Az utak gyalázatos volta miatt gyakran kényszerültek arra, hogy a szomszédok összefogják lovaikat a szekér elé, s így négylovas kocsival tudtak csak eljutni akár még a közeli Kalocsára is, Volt a faluban egy Mózsi zsidó, aki fillérekért vásárolta a káposztát), de édesapámék nem neki adták, hanem kocsira rakták, és vitték Kiskőrösre, Soltra és a kunsági falvakba. Mondta is a nagypapa: Várjál csak fiam, ezek a kunok milyen gazdag emberek, tíz-húsz arany koronássalfizetnek, nem is alkudoznak. Nem is, mert már ismerték a nagypapát. És ez így ment hat héten keresztül. Hétfőn indultak, és csak péntekre értek haza. Éjszakára sohasem indultak, mert féltek, nehogy valami betyárok kirabolják őket, mert akkoriban bandákban lóháton nagyban garázdálkodtak ezek az Alföldön, sőt még nők is voltak köztük. A nagypapa vászonból varrt a csikókat, és azt akasztotta a nyakukba egészen az ing alá, hogy oda tegyék a pénzt. Édesapámnak ez nagyon tetszett. Útközben édesapám hajtott, de amikor a falukba értek, akkor helyet cseréltek, és a nagypapa fogta a gyeplőt, édesapám meg büszkén hátra ült, és nagy hangon kiabálta: Káposztát vegyenek! Itt a káposztás, vegyenek káposztát! Két nap alatt el is fogyott, úgy hogy harmadnap hajnalban hazaindultak, hogy estére hazaérjenek. Markó József tanító is írt a kocsival lebonyolított kereskedelemről. x Édesapám gazdálkodott, de nagybátyjánál Argat József bírónál, aki kőműves is volt, dolgozott. Később kereskedett. Hagymát, káposztát, paprikát vitt Jánoshalmára. Onnét telekocsi almát hozott és vitte a dunántúli Tolnára piacra. Amikor Jankovácról jött hazafelé, a Csala-Illancsi erdőn keresztül, a lovak alig bírták húzni a kocsit a homokban. Hirtelen valahonnan két marcona külsejű ember állította meg. Erőszakkal vitették magukat. Se szép szóval, se másképp nem akartak leszállni a kocsiról, sőt azzal fenyegették, ha erősködik, agyon fogják ütni. Végre egy útkereszteződésnél leszálltak, és eltűntek. A mai napig nem tudni, hogy kik lehettek. BAJNAI József 1862. 4-5.