Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében
„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 263 kocsikázáskor az apa fia kezébe adta a hajtószárat. S az igazi beavatást az első önálló szántás jelentette. Sáfrán József erről így emlékezett: Tizenkét éves lehettem, mikor először szántottam. A bátyós tartotta az ekét, én a lovat vezettem. Addig-addig ácsingóztam, hogy megengedte, hogy én tartsam az eke szarvát. О meg vezette a lovat. Aztán, mikor látta, hogy jól megy, ő lefeküdt a borozda végibe, én meg örültem, hogy szánthatok. Fontos ismeret volt a csikók betörésének tudománya. A csikót fölszerszámozzák, de hosszabbra hagyják az istrángját, s befogják az anyja mellé. A hároméves csikókat úgy szokták betörni, hogy nehéz rönköt húzattak velük, míg ki nem fáradtak, vagy öregebb mellé fogták be trágyával jól megrakott szekér elé. 104 Szólás volt: Ló elli a csikót, de zab az édösanyja. Azt jelenti, hogy a csikónak a szopás mellé ne adjunk kukoricát vagy más abrakot, hanem zabot Mikor elkezd a csikó tisztulni az orrán keresztül, akkor a zabhoz szoktunk még napraforgó magot is keverni, mert az elősegíti ezt a tisztulást. 10 Egy jó gazda két lóval rendelkezett. Ennyi elegendő volt földjeinek megmunkálásához, a szántáshoz, boronáláshoz, trágyahordáshoz, palántaszállításhoz, hordóskodáshoz, a 19. században a nyomtatáshoz, 106 a betakarításhoz, a család napi kihordásához arra a földparcellára, ahol éppen az időszerű munkát kellett végezni. (Vetés, ültetés, aratás, stb.) A 19. században még a hagymát, káposztát szállító dereglyéket is lovak húzták az árral ellenkező irányba a partról. Valószínű, hogy lóval működött az a két szárazmalom 1715-ben, amelyek közül az egyik falu közepén állt, s amely 15 pozsonyi mérő gabonát fogadott be. 107 Az 1800-as években a paprikaőrlő szárazmalmokban a lovat rendszerint az őrlető gazda adta, de adhatta a malmos is. 108 Még a 20. század elején is működött az az olajsutú Dobosban, amely szintén ló-meghajtású volt. A körbe-körbe járó lovakat két óránként kellet cserélni. 109 A gyűdi vagy más búcsúkba induló zarándokcsapatot is mindig kísérte egy fogat. Ez szállította a nagyobb batyukat, erre ülhettek föl időnként azok, akik nagyon elfáradtak, vagy kisebesedett a lábuk a gyaloglás során. Építkezés során az építőanyag, a föld hordása is kocsifuvarral történt. A lovas gazda gyakran segített a ló nélkülinek földje fölszántásában, termésének hazahordásában, ekekapálással, s mindezért az illető gyalognapszámmal fizetett, vagyis elment kapálni, paprikát csipedni, stb. De néha még a két lovas gazda is szegénynek érezhette magát, mint arról Szirányiné Maros Erzsébet beszámolt. Hát az én életömrül ne is beszéljünk, mer olyan szegényök vótunk, hogy no. Ugye apám vergődött, hárman vótunk testvérök. Akkor még ott szálláson laktunk. Vót FEHÉR Zoltán. 1970. Ak.: Markó Tamás, 82 é. (1969). Ak.: Harangozó László (Lovász), 75 é. (2006). A nyomtatást a nyomató szűrűn végezték általában patkó nélküli öreg, tapasztalt páros lóval. OL. С. P. 1. p. 12-13. GALLAI Antal 1944. FEHÉR Zoltán 2005. 153.
