Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 247 úgynevezett magyar parlagi ló lehetett Ezek ivartalanításáról, a nagytestű, későbbiekben elterjedt fajtaszaporítása céljából, hivatalos intézkedések történtek.

28 Egy mai bátyai lótenyésztő vállalkozó szerint itt a legelterjedtebb fajta afuriozó volt, amely igásnak és hátasnak egyaránt megfelelt.

29 Általában keverék fajtákat használtak. Számontartották azt a néhány gazdát, akinek az istállójában tiszta nóniusz, vagy gidrány fajták állottak. A nóniusz meg a gidrány keverék tekintélyes szép kiállású, gyors, de nem annyira szívós. Az arab beütés jegyeit viselő ló kicsiny termetű, nagyon igyekvő, képes beleszakadni a munkába és ideges, csak a gazdáját tűri maga körül. A lipcait nagyon okos, erős és tanulékony lónak tartották.

30 A 30-as években volt a faluban két óberlandi fajta, külön becsben tartották a kisbéri fajtát. Nagy teherbírású mura vagy félmura lovakat csak a háború utáni időktől néhány gazda tartott, de nem voltak népszerűek.

31 A lovak színének megjelölésére használták a vasderes - szürkébe áthajló foltos, hozzá volt hasonló a szödrös, kevés, fakó is akadt, hóka, barna, pej,(világos pej, -sárgás) sötét pej- pirosba átjátszó) kesely, szürke, sárga, tarka, fekete vagy holló- illetve bogárszínű megnevezéseket. A ló homlokán lévő jegyként szokták mondani a csillag, hóka,(homlokán a fehérség a szájáig lehúzódott) szavakat. A ló csülkén lévő fehérségről a lovat kesének vagy újabban zoknísmk hívták. Ha a ló bábszárán különböző mértékű lehetett a fehérség, de a testen lévő világos foltról is kesének nevezték a lovat. A lovak megnevezése ivaruk és koruk szerint: csődör, kanca (kobila), paripa, csikó. Paripát nem tarthatott magánember. Csak a honvédség, de a honvédségnek ez a része Földművelésügyi Minisztérium alá tartozott. Használatuk szerint volt igás és hátas. De ez utóbbiból alig akadt a faluban. Az igásnak szánt csődöröket később is kiherélték. Ezt a műveletet az első világháború idején egy idejáró halasi pásztor végezte. Ilyenkor négy darab láncos klumpát (bilincset) tettek a ló négy lábára. A láncokkal az első lábakat hátra, a hátsókat előre rántották. A ló ekkor az előre elkészített szalmára esett. A műtét elvégzése után az ereket facsipesszel szorították el. A jászolhoz vezetett állatnak eleinte felkötötték a fejét, hogy ne tudjon lefeküdni két-három napig, s ez idő alatt többször is megjáratták.

32 1812-ben még szokás volt Bátyán a számosállatok kormegjelölésére szolgáló ősi harmadfű kifejezés. Ebben az évben ugyanis Jéló György végrendeletében a következő képpen intézkedik: Helységben lévő Házamat minden hozzátartozcindókkal, úgy szinte Szállásomat, s ott lévő Négy Kis Borjas Tehenemet, Két 3fű, Két 1 esztendős Tinómat, Négy Ló, Két Vasas Kotsi, 6 sertvés, Tíz Kaptár Méhem... 28 FEHÉR Zoltán 1996. 145. 29 Ak.: Perity Lajos (Simkó), 50 é. (2006). 3Ü Ak.: Fekete Fülöp, 54 é. (2006). 31 Ak.: Harangozó László (Lovász), 75 é. (2006). 32 Ak.: Ivó Pál, 70 é. (1969). 33 BL Bátya V. 309/2 1812.