Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

218 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária - Hauid's doch na, daß sie a Glick haud! (Csapjátok a földhöz, hogy szerencséjük legyen!)

40 A koszorúlevétel után megkezdődött az ajándékok átadása, azaz kitáncolták az ajándékokat (Austanza, Schenkasch Austanza). Ekkor adták át az ifjú párnak szánt ajándékokat: díszes fejkendőt, asztalterítőt, szakajtóruhát, törölközőt. A menyaszszony barátnői közös ajándékot vettek: két leveses tányért vagy két kávés bögrét. Pénzt senki nem adott. A sort a menyasszony keresztanyja kezdte, ő adta át az első ajándékot. Amikor az ajándékot átadták, táncolni kellett. A vőlegény az ő rokonságát táncolta ki, a menyasszony meg a magáét. De csak éppen egy fordulót táncoltak. Az ajándékozás végén pedig a menyasszony és a vőlegény együtt táncolt egyet. Egyes családokban fordított volt a sorrend: először az ajándékokat adták át és táncolták ki, s amikor már nem volt rokon, aki táncolni akart volna, akkor egy férfi jött a Haubáv&l, fölrakta a menyasszony fejére, és táncoltak egyet. Itt a koszorúlevétel előtt a vőlegény még egyszer táncolt a menyasszonnyal, aztán leültette egy székre, és akkor a koszorús lány letérdelt a menyasszony elé. De akkor gyorsan ki kellett menni, mert a vőlegény fiúbarátai, azok már ott vártak, és verni kezdték őket. A vőlegény is szaladt ki, a menyasszony is szaladt ki úgy verték őket, ahogyan érték. Verték őket, azt kellett csinálni. Ezt a verést azzal magyarázták, hogy most már ők egy más, 'házas' állapotba kerülnek. Mert ezután az új asszony többé nem lehetett a lányokkal, és mindig kendőt kellett viselnie. A középkorban és az újkorban Európa-szerte volt olyan szokás, amikor egy fontos esemény bekövetkeztekor megvertek valakit, hogy egy életre emlékezetes maradjon számára a megtörtént dolog, hogy mindig megemlegesse.

41 Az új asszony és az új ember a kocsmában egy külön teremben öltözött át, majd amikor visszajöttek, együtt táncoltak. A menyasszony a fehér alsószoknyákra kék selyem szoknyát vett fel, s másik kötényt kötött, már kalocsai kötényt vett fel. A vőlegény levehette a laiblit és a réklit. Egyes helyeken ezután már nem következett ún. új asszony tánc, ez magyar szokás volt. Ahol ezt a szokást is tartották, ott a felkérés sorrendje megegyezett az ajándékozással egybekötött tánccal: elsők a keresztszülők, utána a szülők, a testvérek és a távolabbi rokonok, barátok következtek. Az 1960-as években már pénzt is gyűjtöttek ilyenkor. Az újasszonytánc befejeztével a pénzt kivették a tányérból, és a földhöz csapták. Azt mondták, hogy ez hozza a szerencsét. A Glick szó szerencsét és boldogságot is jelent. 41 Például egy határkő kijelölésekor, a ház építésének megkezdésekor, a kútásás megkezdésekor. 42 A nemesnádudvari és a császártöltési sváb lakodalmak éjfélhez kötődő szokásait lásd: BEREZNAI Zsuzsanna 2005.237-239.