Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

216 Bereznai Zsuzsanna - Schon Mária Magyar fordításban így hangzik: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mikor a galileai Kánában menyegzőt ültek, hivatalos volt oda Jézus anyja a Fiával, a tanítványokkal és minden urakkal együtt. Ma mi öltöztünk ünneplő ruhába, az ifjú házaspáron legyen Isten áldása! Ma a menyasszony és vőlegény Isten házában járt, az Úr asztalánál fogadták az áldást, fogadták az oltáriszentséget, Jézus testét és vérét. A reggeli órákban ma vége szakadt a menyasszony és vőlegény ifjúságának. Egymásnak kezet nyújtottak, és szent esküvést tettek, hogy házasságban élnek, és egymást el nem hagyják semmi bajban, míg a halál el nem választja őket a sírban. Ma a pap megáldotta kötésüket, mire őt felhatalmazta a Megváltó Isten az utolsó vacsorán a szépséges áldozó teremben. Mikor a templomból hazamentek, Szűz Mária már várta őket. Máriát a bor miatt gyötri gond, ám Jézus e gonddal is gondol. A hat kőkorsót vízzel megtöltette, és a legfinomabb borrá átváltoztatta az utolsó vacsorán a szépséges áldozó teremben. Ma a menyasszony és vőlegény rózsába öltözött, bú és bánat szívükbe még sose költözött, bú és bánat eztán majd abba se marad, amíg a sírban vége nem szakad. Ma a menyasszony és vőlegény ontanak könnyeket, mivel ifjúságukat oly nehezen felejtik. Az ifjúság koszorúja ellankad, a házasság azonban a sírig megmarad. Ma szüleik is hullatnak könnyeket, mivel gyermekeiket oly nehezen eresztik. Gyermekeikért bánat nyomja szívüket,