Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

204 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Az esküvő Mielőtt beléptek a templomba, a menyasszony és a vőlegény az ajtó előtt egymás mellé álltak, s a vőlegény a jobbján vezette az oltárhoz a menyasszonyt, aki zsebkendőt és rózsafűzért tartott a kezében, s egy apró, csigavonalszerüen feltekert rózsaszín gyertyát, viasztekercset - Wachsstock -, melyet a keresztanya vitt el az esküvőre. Azt az esküvő előtt meggyújtották, s addig égett, míg az esküvő tartott. Ezt a hajósi mézesbábosnál lehetett beszerezni. Az 1930-as évektől azonban már sokaknál elmaradt. A paraszt menyasszonynak a II. világháború előtti időkben virágcsokra nem volt: virágcsokor a második világháború előtti években volt először, az iparosoknak volt már, de nekünk, parasztoknak nem volt. Az esküvőre a menyasszony vitt egy almát, melybe egy fél méter hosszú doscheg rozmaring ('szélesen szétálló' rozmaring) volt beledugva, színes szalagokkal díszítve. A rozmaring a lakodalomnak és a gyásznak a virága volt. Az is előfordult, hogy a koszorús lánynál is volt ilyen alma vagy birsalma. Ezt a koszorús lány készítette el, egy szép kendőt is csináltatott, amibe ezeket a feldíszített almákat beletette. A községházára nem fért be az egész násznép, de a templomba már majdnem mindenki bement. A muzsikusok és a legények kinn várakoztak. A XX. században már szinte mindenkinek volt jegygyűrűje: a szegényeknek 10-20 filléres, olcsó gyűrűjük volt, amit később nem is viseltek, a tehetősebbek pedig a szülők szekrényben tartott ezüst vagy aranygyűrűjét húzták fel erre az alkalomra. De szintén csak az esküvőn viselték.

32 Az menyasszony az esküvőn meggyújtott egy gyertyát az oltáron, melyhez a következő hidelem kapcsolódott: Ha ez a gyertya inogni kezd és kialszik, akkor egyikük rövidesen meghal, vagy a menyasszony vagy a vőlegény (Wenn dia Kez wackled and auslescht, annach stiarbt ueis kizli weackr, d Braut odr dr Bräutleng). Az esküvő utáni menet és visszatérés a lakodalmas házhoz Amikor kijöttek a templomból, a menyasszony és a koszorús lány hátrafelé adta az almát, és mindenki igyekezett harapni belőle. Nemcsak a barátnők haraptak belőle. Azt tartották, hogy minél többen harapnak az almából, annál több lesz a szerencséje a menyasszonynak (Wia meh daß vam Äpfl rabissa haud, wia meh Glick daß d Braut ghätt hat). Más esetben a menyasszony és a koszorús lány együtt ették meg az almát a lakodalmas házba vezető úton. Először a koszorús lány harapott belőle, majd a menyasszony. Az esküvőhöz kapcsolódá nemesnádudvari és császártöltési sváb szokásokat lásd: BEREZNAI Zsuzsanna 2005. 230-231.