Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

Hajósi sváb lakodalmi szokások... 187 A menyasszonyi ruha és kiegészítő darabjai szentelmény jellegű tárgyaknak minősültek. Ha a gyermek megbetegedett, levettek egy darabot az eltett menyasszonyi koszorúból, majd a gyermek ágyába tették, a párnája alá, hogy segítse a gyógyulást. Az is előfordult, hogy a menyasszonyi szoknyát kellett a gyermek feje alá tenni, párnaként, de utána imádkozni is kellett. Ezután a beteg, síró-rázkódó gyermek megnyugodott. Ha fiatalon halt meg a nagyleány, menyasszonyi ruhában lett eltemetve. Ha kisleány halt meg, s volt már elsőáldozó, akkor az édesanyja menyasszonyi koszorúját tették a mellére, vagy pedig külön vettek egy kis viaszos koszorút. De nemcsak a nagylányt, hanem a legényt is úgy öltöztették fel, mint a lakodalomban a jegyespárt, menyasszonyi koszorút és vőlegényi csokrot is kaptak. A haldokló idős asszonyok gyakran kérték, hogy a menyasszonyi ruhájukban temessék el őket.

22 A lakodalom előkészületei A hajósi lakodalmak háromnaposak voltak: az első volt az előkészületi nap, a Gfligputztag, a második a lakodalom napja, a Hochzaittag, a harmadik pedig az utólakodalom, a Nahochzaittag. Legtöbb esetben szombaton volt a lakodalom, így az előkészületi nap általában péntekre esett. Ha módos paraszti lakodalomra került sor, akkor már csütörtökön is folyt a munka. A lakodalmi szakácsnőket, főzőasszonyokat (Hochzaitkechana) is időben fel kellett fogadni. Ilyen nevezetes lakodalmi szakácsnő volt Krixné Czick Regina néni. О nem volt tanult szakácsnő.Mindig előre kiszámította, hogy miből mennyire van szükség. Főzőasszony volt Szauter Imréné is, hajósi neve Willi Miadi Bäs. És egy császártöltési asszony is gyakran átjárt, jól tudott főzni. Hosszú időn keresztül a lánya is vele jött. Mosogató asszony volt Wiedner Mihályné, hajósi nevén Wiednar Lisi Bäs, aki segített főzni is. A segítők (Ghilfa) meghívásának - a lakodalomba - is megvoltak az íratlan szabályai: a rokonságban már mindenki tudta, hogy tartozik-e segítséggel. Általánosan tudott dolog az, hogy aki nálunk volt, vagy a gyermekeinknél volt segíteni, azoknak visszaadjuk a segítést. A lányokat nem vonták be, csak az asszonyokat és a házas férfiakat. Nagynéniket, első unokatestvéreket, a másodikokat már nem annyira - Szeitz Ferencné Arnold Jusztina. Egyesek a lakodalmi kenyeret (Hochzaitbrot) a péknél süttették, aki sütő munkájáról kapta a Semmlbäck ('zsemlepék') nevet. A lakodalmi kenyér különbözött a házi kenyértől. Nem volt olyan magas, mint a házi, mert akkor nem lehetett volna szépen szeletelni. A péknél előre meg kellett rendelni az árut, megmondták, hogy mennyi emberre süssenek. A pék neve Zách József volt. A szomszédos Nemesnádudvar és Császártöltés sváb lakodalmi viseletét lásd: BEREZNAI Zsuzsanna 2005. 221-222.