Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

186 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária reggelig ...A hajósi lány úgy volt szép, ha doschig volt. A doscheg azt jelenti, hogy szélesen szétálltak a szoknyái. A fehér keményített szoknya inkább doscheg volt, de a piros szegésűben nagyon szép volt a forgás tánc közben - Oszwald Józsefné Huber Mária. A sűrűn pliszírozott fehér vászonkötény alján csipke volt. A rövid ujjú, csipkével gazdagon díszített ing is fehér vászon anyagból készült. A derékig érő blúz, a Lewesch szintén fekete volt. Melltartót és alsó fehérneműt az 1930-as évekig nem hordtak. Előtte, ha egy asszonynak volt egy bugyija, arra azt mondták, hogy kurva. A hajat ugyanúgy fésülték, mint a kihirdetéskor, de koszorú került a fejre. A feltekert hajfonat közepébe muskátlit tűztek. A menyasszonyok koszorúja kétféle lehetett. Viaszból készült, búzakoszorús fejdísze a gazdagoknak volt, a szegényebb lányoknak pedig selyem rózsakoszorújuk volt. A koszorút a helyi boltban vásárolták meg. A magas búzakoszorú még az 1950-es években is előfordult. A selyem koszorú volt a régebbi: színes selyemvirágok voltak benne. A viaszkoszorúk csak később jöttek divatba. Ezen a kalászok be voltak aranyozva, a cérnaszerű tokiászok minden fejmozdulatnál rezegtek, ez nagyon-nagyon szép volt. A viaszos koszorúban volt olcsóbb és drágább. Egészen fehér viaszos nem volt - emlékezett Szeitz Ferencné Arnold Jusztina. A menyasszony kezében fehér zsebkendő volt. A vőlegény számára maga készített díszzsebkendőt a vőlegény monogramjával, körülhorgolva, melyet a nadrágzsebbe tett. A vőlegényviselet egyes darabjait azonban férfiszabó készítette el, a csizmát is vásárolták. A hajósi vőlegény viseletdarabjai: fehér, elől csipkével díszített vászoning, arra jött a fekete Mutz (kordbársony kiskabát), arra a Laible, arra a Reekie (finomposztó kiskabát), hozzá a fekete csizmanadrág. Ezeket a ruhadarabokat csak a lakodalomra készíttették. A gomblyukba piros szalag volt belefőzve a templomi hirdetés napjától kezdve. A vőlegényi csokor a mellre volt tűzve. Annak a lánynak, aki lány korában terhes lett, annak nem koszorúban, hanem kendőben kellett a templomba mennie. Ahol kitudódott, hogy a menyasszony gyermeket vár, az már főkötőben ment. A terhes menyasszonynak csak fekete ruhája és fekete köténye volt, nem volt rozmaringja sem, mert nem volt lagzi. De ha ebben az esetben mégis csináltak lakodalmat, az már kendőben, és alatta Haubában vagy kendőben ment esküdni. Ha közeli rokon hirtelen halála következett be a kitűzött esküvőt megelőző néhány napon, akkor lakodalmat már nem tarthattak, de az esküvőt meg lehetett rendezni. De a menyasszonynak az esküvőre nem volt szabad fölvennie a fekete selyem ruháját, sőt még a ternaruhát sem, mivel ezek csillogtak. Pedig addigra már elkészült a selyem ruhája. Hanem igazi gyászruhát viselt, a halott iránti tiszteletből.