Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

Hajósi sváb lakodalmi szokások... 179 ne lessenek, mert lestek! Mikor még titokban ment a dolog, hogy nem volt szabad tudni, hogy megy az a dolog... Ha a fonóban voltak a fiatalok, az udvarló átkarolhatta a leányt. De az utcán kézen fogva még ekkor sem mehettek, esetleg csak a templomi kihirdetés után. A hazakíséréskor kézfogással búcsúztak, és csak annyit mondtak: Isten veled! A legény elment, a lány pedig bement a házba. Az előfordult, hogy a búcsúban vagy a vásárban a legény apró ajándékot vett a leánynak: egy tábla csokoládét vagy cukrot, többet nem reszkíroztak. De voltak olyan lányok is, akik kérték az udvarlót, hogy az vegyen nekik cukrot, csokoládét, mézes bábot, zsebkendőt. Az a legény, akinek nem volt pénze az ajándékra, azt mondta: Nekem máma nincs kedvem elmenni. Ha az udvarló katona volt, levelezést folytatott a leánnyal magyarul. Svábul csak beszélni lehet, írni-olvasni nem. Az udvarlót nem volt szokás a házban, a családban fogadni. A hajósi sváboknál nem volt szokásban a húsvéti locsolkodás sem. De például újév napján a legény elmehetett a lány családjához köszönteni. Mikor a legények Újévkor köszönteni mentek, így köszöntek: - Kívánunk maguknak egy szobányi gyereket és egy bölcsőnyi búzát! Hülyéskedésből mondták. Először a rendes köszöntést mondták, utána ezt. Rájuk szóltak: - Te, hagyd ezt a szöveget! Mikor a legények a lányhoz mentek, ezt az egész családnak köszöntötték. Egy padlásnyi gyereket is mondtak. De a parasztembernek padlásnyi búzára lett volna szüksége és kevesebb gyerekre - emlékezett Heipl Ferencné Papulauer Mária.

13 A lánykérés (Ahalta) és a feliratkozás (Aufschraiba) A lány kérés

1 (Ahalta) az 1930-40-es években általában hétköznapi körülmények között ment végbe: az udvarló egyedül ment el a lányos házhoz, nem is kérte meg a lány kezét, csak bejelentette, hogy iratkozni akarnak menni, azaz hivatalosan bejelenteni a házasságkötés szándékát a községházán és a plébánián. Ha a szülők kezdetben ellenezték a kapcsolatot, az udvarló igyekezett elsimítani a dolgot, végül csak belenyugodtak: Farsang volt, ő is a bandában volt vencsázni, köszönteni. Oszmayer Józsi odament, és anyámat felkérte táncolni, pedig ő nem szeretett táncolni. Es megkérdezte: - Mehetünk-e aláírni? És akkor anyám azt mondta: - Eredj a fenébe! - röhögött rajta - Csináljatok, amit akartok, én már nem szólok bele. A szomszédos Nemesnádudvar és Császártöltés német lakosságának párválasztási szokásait lásd: BEREZNAI Zsuzsanna 2005 213-216. 14 Dr Bua ischt ganga die ahalta. ('A legény elment megkérni a lányt.' - a lány szó nem kell a mondatba.)