Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

168 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária nem engedték hozzámenni ahhoz, akit szeretett, akkor a lány megszökött (s Mädli ischt durganga). Egy hajósi ember mindig azt tanította a munkatársainak: Ne kényszerítsétek soha a gyerekeiteket nemkívánatos házasságba, mert nehéz dolog olyannal lefeküdni, akit az ember nem akar. (Teand uiri Kendr nia gwältaga, wel seall ischt a Häts, wemma mit soeim niedrliega muß, то ma itt will.) А П. világháború után a vagyoni szempontok már érdektelenek voltak, hiszen a kitelepítésekből mindenki nincstelenül tért vissza. Nagyon sok házasságot kötöttek a II. világháborúban közvetlenül azelőtt, hogy a legényeket behívták katonának. Ez gyakran szülői kérésre történt. A szülők be akarták biztosítani a jövőjüket arra az esetre, ha katonafiuk esetleg elesik a háborúban: maradjon utána utód, aki öreg éveik támasza lehet. Sokgyermekes családban a már idős szülők különben is szétosztották a vagyont, a földeket a felnőtt gyermekek közt. Ha meghal a fiuk, legalább a menyecske magára vállalja a gazdálkodás gondját, műveli a földet. A két hétig, esetleg valamivel hosszabb ideig tartó házasságokban vagy született gyermek vagy nem, de a fiatalasszony egy életre eljegyezte magát a keserves sorssal. Gyermek születése esetén többségük halálig az özvegyi sorsot élte. A hajósi parasztok a helyi iparosokkal csak ritkán kötöttek házasságot. Az iparosok is és a parasztok is főként maguk között házasodtak. Az iparosok külön voltak mindig. Külön fonójuk volt, de eljöttek a parasztok fonójába is. Farsangkor, akkor felöltöztek maskarába, és egyik fonóból a másikba mentek. Olyan jót nevetett mindenki, mikor beállítottak. De a hajósi lányok nem akarták ezeket az iparosokat. Ók mintha egészen más emberek lettek volna... emlékezett Szeitz Jánosné Fuszenecker Jusztina. A parasztlányok nem akartak iparosokhoz menni, pedig azok jobb módúak voltak. Féltek tőlük a sváb lányok. De ha mégis tehették, az iparos fiúk elvették a sváb lányokat. Mert valahogy mások voltak ... Úri nadrágosok voltak. Az iparos fiúk mindjárt azt akarták, hogy feküdjön le vele a lány. Azok úri nadrágosok voltak. Azért mondták rájuk, hogy hamar kinyitották az úri nadrágot ... A parasztlegények, azok nem. Pedig törekedtek volna az iparos legények, hogy egy szép, gazdag parasztlányt vegyenek el feleségül. Az iparos fiúk és lányok rosszabb erkölcsűek voltak, mint a sváb paraszt fiatalok. Nem voltak nagyon vallásosak. Az iparos legények az iparos leányokat nem nagyon akarták elvenni, mert nagyon rátartiak voltak - s ez nem tetszett a legényeknek. Inkább a sváb lányokat akarták. Az iparos leányok közül sokan vénlányok maradtak - emlékezett Mendier Ferencné Geiger Mária. 4 Az iparosok (Hantwearkr) csúfneve a Wamma és a Siebatäschliege (hétzsebes, mert ott tartotta a szerszámait) vagy Gschneallmachauf {gyorsan nyitó, mert gombolós volt a nadrágjuk, és könnyebben lehetett kinyitni) volt. A Wammas rövid felsőruhát, férfi és női kiskabátot jelent. (FISCHER, Herrmann - FISCHER, Taigel, 1991.)