Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
V. Sági Norberta: Könyvből gazdálkodni – Félévszázad törekvései a gazdálkodás fejlesztésére (Kecskemét, 1870–1930)
142 V. Sági Norberta nek ezt az utóbbi lehetséges módját vizsgálja. Sorra vesz, bemutat néhány olyan, a Vallási és Közoktatási, illetve a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozó iskolatípust, mely a gazdálkodás fejlesztését tűzte ki céljául. A következőkben a kecskeméti viszonyokat vizsgálva a gazdasági alapismeretek tanítását, - amennyiben lehetséges - eszközeit és módszereit, valamint a gazdasági iskolák koncepcióit és eredményeit tekintjük át. Ezzel kapcsolatban a következő iskolatípusokat, intézményeket vesszük sorra: - gazdasági ismeretek oktatása a községi népiskolákban és az ismétlő iskolákban az 1868. évi 38. te.-et követően a 20. század elejéig; - Gazdasági Felsőbb Népiskola 1872-1895; - Földmíves Iskola 1895-1910; - Gazdasági Szaktanítónőképző 1910-1930. Elemi iskolák és ismétlőiskolák: faiskolák és iskolakertek Az iskolarendszerben történő ismeretterjesztéssel széles tömegek művelésére nyílik mód, de hogy a leghatékonyabb módszerről van-e szó, az kérdéses lehet. A népiskolai közoktatásról szóló 1868. évi 38. te. az elemi iskola kötelező tantárgyai közé sorolta a mezei gazdasági és kertészeti ismeretek elméleti és gyakorlati oktatását. A törvény nagy lehetőségeket rejtett magában és bizonyára nagy jelentőséggel is bírt, ha az adott iskolák ezt a feladatot el tudták látni. A községi népiskolai értesítők viszont arról tanúskodnak, hogy a tanítók más tantárgyak tanítását, ismétlését fontosabbnak tartották és a gyakorlat órákat nem tartották meg. Ennek oka a gyakorlókert hiánya is lehetett, melynek létesítéséről csak jóval később, a mezőgazdaságról szóló 1894. évi 12. te. 43§-a rendelkezett. Ennek értelmében a községek kötelesek voltak gondoskodni a gazdasági iskolai gyakorlatokhoz szükséges iskolai kertről (faiskoláról), annak bekerítése és a szükséges eszközökkel való felszerelése felől, még pedig oly módon, hogy ott „a kertészetnek a helyi viszonyok között indokolt ágai megfelelően taníthatók legyenek". Szemléltetés céljából a vidéken létesítendő mintagazdaságokat, illetve a környékbeli jobb mezőgazdaságokat vagy szőlőterületeket kellett felkeresni, a vármegye mezőgazdasági bizottságának közreműködésével. 1 A községek nem minden esetben tettek eleget említett kötelezettségüknek, így a községi iskolaszék a tanítókon keresztül igyekezett biztosítani a gyakorlati oktatás feltételeit: „Pusztai iskoláink mellett néhány elég ügyesen berendezett és kezelt faiskola található, vannak azonban olyanok is, ahol vagy semmi, vagy nagyon kezdetleges faiskola van. Olyan faiskola, mely az 1894. évi XII. te. és a belőle folyó miniszteri utasítás követeléseinek mindenben megfelelne, egy sincs. Ugyanezért e körülmény indokából egyidejűleg utasíttattak a pusztai tanítók, hogy a használatukba bocsá1 ÉRTESÍTŐ 1873. 3.