Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján
126 Kothencz Kelemen A legjobban a leányok voltak az aposztázia veszélyének kitéve abban az esetben, ha olyan házba mentek férjhez, ahol a családfő és a család felnőttjei aposztaták. A hívek nagy része ugyan hangoztatta, hogy leányaikat hitehagyotthoz nem adja férjhez, mégis a különféle anyagi és családi érdekek miatt számítani lehetett a vegyes házasságokra. 4. Görögkeleti tanító még nem volt a településen. A lelkész úgy iparkodott új híveit megtartani, hogy „a szerb nemzeti szellemet igyekszik szívükbe vésni, hangoztatván, hogy náluk az isteni tisztelet szerb nyelven tartatik, magyar vagy más nyelvű isteni tisztelet nem létezik egyházukban". A hitehagyottaknak szimpatikus volt a pravoszláv vallás „erkölcseinek lazasága". Az ortodox pópa híveinek elnézte, hogy vadházasságban éltek. Már több mint egy éve, hogy letelepedett a faluban, de még egyetlen párt sem adott össze egyházilag. A katolikusoknál szokásos búcsújárást „majmolandók egyes gör. kel. kolostorokba vezeti őket, hol étellel, itallal megvendégelik, mely után hallomás szerint zene és táncz következik". A lelkész megengedte híveinek a katolikus egyházi énekek éneklését, és a katolikus úrnapi szertartás utánzására pünkösdjük másnapján oltárokat állíttatott fel az utcákon, és körmenetet vezetett. A Szántován megalakult új egyház tagtoborzásként pénzzel segélyezte a belépőket, a katolikus vallásra visszatérteket pedig még mindig azzal rémítgette, hogy az épülő ortodox templomot ők fogják megfizetni. 5. Mindezek ellensúlyozására a katolikus pap és kántora naponta két szentmisét, vasár- és ünnepnapokon pedig két prédikációt és két énekes misét tartott, melyeken mindketten részt vettek. Az iskolában katekizáltak, a beteg híveket látogatták. A szántovai egyházi személyzet folyamatosan közbenjárt a szomszédos Rasztina-pusztán és a Mohácsi-szigetben lévő pécsi püspöki uradalomnál, hogy katolikus sokac híveiket vegyék figyelembe, és nekik adjanak elsősorban munkát. A bezdáni pénzintézeteknél pedig azért kardoskodtak, hogy a sokacok méltányos föltételek mellett kapjanak kölcsönt. 1899 tavaszán megszervezték a helyi Rózsafüzér Társulatot, melyhez a „központi papságtól" rózsafüzéreket, érmeket, szentképeket kértek és kaptak. 123 Októberben mindennap délután öt órakor rózsafüzér ájtatosságot tartottak „ostromolva a szűz Anyát, eszközölje ki szent Fiánál az eltévelyedések részére a megtérés kegyelmét". A görögkeleti papok a sokacok elámítására azt az álhírt terjesztették, hogy nemcsak a szántovai sokacok, hanem az „összes bunyevácság" is készül az ortodox egyházba lépni. A zombori bunyevácok erről értesülve a legnagyobb megbotránkozással utasították vissza e „nemtelen gyanúsítást", és hogy hithűségüket különösen a szántovai félrevezetett sokacok előtt Később, 1904-től 90 taggal működő Katolikus Kör is erősítette a hitéletet. WINKLER Pál 1909. 90.
