Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján

Nyelvrendi perlekedések 119 szindikusoknak azonban 3 pár kivételével a sokac hívők megtagadták a fizetést. Czár András a szolgabírósághoz fordult, ahonnan október 19-én kiküldték a végrehajtót csendőri kísérettel.

1 Akik nem tudtak fizetni, azoktól a végrehajtók elvették búzatermésüket, házaikból a derékaljakat, párnákat összeszedték, és ahol a gazdát nem találták otthon, még a csikót is kivezették istállójából, majd a városházára hajtották. A párbér erőszakos beszedése miatt a sokac nép annyira felbőszült, hogy mindenhol azt hangoztatta: „térjünk át az orthodox vallásra, az orthodoxok nem zsarolnak úgy, mint a katholikusok". Czár András plébános a hosszú nyári estéken a község intelligenciájának jegyző, orvos, aljegyző - társaságában megjelent egy „egészen tisztességes helyen" és ott másfél órán keresztül kuglizott.

106 A sokacok ezért azzal vádolták be a szentszéknél, hogy azért szedette be fegyveres erővel a párbért, mert a nyáron elköltötte pénzét a tekepályán és a kocsmában. Ez azonban csak rágalom volt, hisz a párbérfizetés tejesítése már évek óta akadozott a településen. Halálos ágyukon fekvő sokacok abszolúciója A források tanulmányozása közben merült fel egy fontos kérdés, mégpedig az, hogy a katolikus egyház miképpen viszonyult azokhoz a sokacokhoz, akik már bejelentették az egyházból való kilépési szándékukat, illetve már át is tértek. Idézzünk fel erre néhány példát. Még a jelentkezések ideje alatt történt, hogy egy sokac öregember bejelentette kilépését, időközben megbetegedett, és pár nap alatt meghalt, anélkül, hogy a szentségek kiszolgáltatása céljából a papot hívhatta volna.

107 Mikor hozzátartozói a halálesetet a plébánosnak bejelentették, a pap a harangozást és az egyházi temetést nem vállalta, mivel a megholt tanúk előtt megtagadta hitét, az egyháztól elpártolt. Bűnét annak dacára, hogy lett volna ideje rá, nem bánta meg, a kilépésre vonatkozó bejelentését nem vonta vissza, és szentségeket sem vett fel. Egy másik esetben szintén áttérni szándékozó sokac asszony betegedett meg súlyosan. A családtagok hívatták a papot, hogy oldozza fel a beteget bűneitől. A pap azonnal el is ment a házhoz, ám mivel a beteg az ott jelenlevő néhány tanú előtt a pap által háromszor feltett kérdésre, miszerint visszavonja-e azon bejelentését, hogy a katolikus egyházból kilép, semmi választ nem akart adni, holott teljesen észnél volt, és a kérdést megértette, a pap a szentségek kiszolgáltatását megtagadva hazatért. Az áttérés után is előfordult, hogy aposztata sokac beteghez hívták a papot. Amikor a plébános a beteg szobájába lépett, az a jelen lévő tanúk előtt nyilvánosan KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1898/4802. KFL. I. l.b. Hercegszántó 1898/4831/119. A plébános 1899. február 24-én levélben kért erre vonatkozó utasítást az érsektől. KFL. I. l.b. Hercegszántó 1899/1670/39.