Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján
102 Kothencz Kelemen 1876 májusában már a papot is megfenyegették. 18-án éjjel egy névtelen horvát nyelvű levelet dobtak be a szántovai plébánia udvarába, melyben az isteni szolgálat nyelvére nézve történt változás miatt emelték fel hangjukat a sokacok. A rövid levélből érdemes néhány sort idézni: „Ha nem [teljesíti, amit követeltünk,] akkor Önnel olyasmit cselekszünk, amit sokac idáig pappal nem. Erőnkben áll kidobni a templomból és, hogy ha akkor sem hajlik meg, fölgyújtjuk a gabonáját. Ne gondolja uram, hogy mi sokacok bolondok vagyunk, mert mi Önnel olyasmit teszünk, hogy egész Magyarország csodálkozni fog, hogy a sokacok mit csináltak egy esperesnek. " 22 Az iratokból nem derül ki, hogy beváltották-e a fenyegetést. A vallási viták másfél évtizedes „szendergését" követően a szántovai magyar hívek 1892. január l-jén ismét a felsőbb egyházi hatalomhoz fordultak. Akkor már azt szerették volna elérni, hogy római katolikus hitközségükben a vallásos szertartások nyelvezete a sokac és a magyar hívők között egyenlő arányban „szolgáltassanak ki". Kihangsúlyozták, hogy a sokac lakosság nem sokkal szárnyalja túl az „állam nyelvűekét", és a birtokarányt tekintve pedig a magyar ajkúak „amazokat túl haladják". 23 Ezt a kérelmüket, a következő év tavaszán (április 14-én) újabb követte, „...az a jogtalanság van a rom. kath. istentiszteletben, hogy a magyar nyelvet a legkisebb arányban reducálták, vagyis minden harmadik évben végzik az istentiszteletet magyarul, de akkor sem mindent - így, Űrnapja s több nagyobb ünnepen is sokaczul tartatik az istentisztelet. " 24 Állításuk szerint vagyoni tekintetben is jobban állnak a sokacoknál, ezt legjobban az igazolja - mint írták -, hogy a községi képviselők legnagyobb része adójuk nagysága szerint is magyar személy. Nagy sérelmük továbbá az is, hogy a magyar „elem" nagyon ki van szorítva a templomból, még ülőhelyet is csak ritkán kapnak, ezért kénytelenek hanyagolni a templomba járást. Az istentiszteletek nyelvét illetően azt kérték, hogy a jövőben egyik héten magyar, másik héten sokac, valamint a nagyobb ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd) egyik napján magyar, a következőn pedig sokac nyelvű istentisztelet hangozzon el. Ennek elérése érdekében szerették volna, ha az akkor épp üresedésben lévő plébánosi állás betöltésénél az érsek és a vallás- és közoktatásügyi miniszter támogassa egy magyar lelkész kinevezését. Ugyanis váltig állították, hogy „egyikfő oka ezen visszás állapotnak onnan eredt hogy eddigi rom. kath. plébánosok nagy része szláv érzelmű volt s ez által lett a magyar elem mindég háttérbe szorítva ". Levelük tartalmát még azzal próbálták nyomatékosítani, hogy: „ha jogos kérelmünkfigyelembe nem vétetnék, hitünk elhagyásával kénytelenek leszünk oly felekezetbe lépni, hói az állam nyelvén /: magyarul :/ halhatjuk az istentiszteletet. " KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1876/1048. KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1892/6. KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1893/1099.
