Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Nyári Diána–Kiss Tímea: Holocén futóhomok-mozgások Bács-Kiskun megyében régészeti leletek tükrében
86 Nyári Diána - Kiss Tímea közötti homoksávban beásás nyomát nem találták, ezért valószínűsíthető, hogy ez a réteg későbbi, természetes rárakódás eredménye. Ebből következik, hogy a területen bizonyíthatóan volt futóhomok-mozgás a bronzkor után. Kecskeméttől délkeletre Hetényegyházán, a Mária-út déli oldalán H. Tóth E. talált rá arra a lelőhelyre, ahonnan Árpád-kori töredékek, szarmata leletek, (gödrök, árkok, tűzhelyek, kemencék stb.), valamint avar kori sírok kerültek elő. 21 A sírok feltárásakor azt tapasztalták, hogy a szarmata telep kemény, kötött humuszos talaja az ásatás jelentős részén megtalálható. Az ebbe ásott nagyméretű avar sírgödrök löszös-agyagos foltokkal kevert kitöltés-földje mindenkor elkülönült a sírokba később beásott rablógödrök kitöltés-anyagától, ami homogén homok és a területet néhol nagy vastagságban felülrétegezte. A temető szélső, sekély sírjai ez utóbbi homokrétegbe mélyedtek. Érdekes, hogy a nagy méretű sírgödrökben a temető északnyugati részén 45 cm mélységből került elő sír, míg a déli és keleti részének nagy mérvű feltöltődése miatt a 2 méter mély sírok felett 80-90 cm vastag lepelhomok halmozódott fel. Mindez azt jelzi, hogy amikor az avarok ide érkeztek és az egykori szarmata telep helyén megásták az első sírokat még nem voltjellemző a futóhomok mozgása. Az avar sírok egy része az egykori talajban, más része, pedig már a lepelhomokban található, ami arra utal, hogy a temető telepítésének megkezdését követően és annak használata, tehát a 8. század folyamán is homoktömegek lendültek mozgásba. Ugyanakkor érdekes, hogy a temető azon részén, ahol vastag lepelhomok halmozódott fel, egy gazdag, rangos temetkezés maradványai kerültek elő. Vagyis éppen a homokmozgás fedte el a rablók elől a sírt és mentette meg az utókor számára. Pálóczi Horváth A. vezetésével Lászlófalván (ma Szentkirály) végeztek ásatást, melynek során középkori kun település maradványaira bukkantak. Az ásatás több későközépkori réteget hozott napvilágra, melyek alatt szarmata árokrendszer terült el. Az ásatáskor feltárt település az írásos adatok szerint 1354-1692-ig állt fenn, és a sorozatos pusztulások, időszakos elnéptelenedések után lakosai végleg Kecskemétre költöztek. A község északi részén előkerült egy 13. századi pogány kun lelet, ami azt sugallja, hogy ezt a területet is megszállták már a 13. században, mint a Duna-Tisza közén a többi elnéptelenedett birtokot. Az egykori település északnyugat-délkelet irányú, környezetéből enyhén kiemelkedő gerincen terült el 800-900 m hosszan, körben lapos, mocsaras területek húzódtak. 22 A szarmata árkok a mai felszíntől körülbelül 90-95 cm mélyen, a középkori kultúrréteg pedig 25 cm mélységben található. 23 A szarmata árokrendszer feletti és az agyagos középkori járószintnél korábbi betöltésben nem találtak régészeti tárgyat, ami arra utal, hogy az akkumuláció természetes úton történt. A betöltésben látható homokos csíkok elképzelhetően kisebb homokbefúvások. A homok mozgása a szarmaták eltűnése 21 H.TÓTH Elvira 2001. 7. 22 PÁLÓCZI Horváth András 1971.1. 23 Az árok szelvényét lásd: 3. ábra, forrás: PÁLÓCZI Horváth András ásatási dokumentációja.
