Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Balázs János–Bölkei Zoltán–V. Székely György: A Nyárlőrinc-Hangár utcai széria embertani feldolgozásának eredményei
A Nyárlőrinc-Hangár utcai széria embertani feldolgozásának eredményei 65 A paleopatológiában a leletek vizsgálata elsősorban makromorfológiai módszerekkel történik, a makroszkópos vizsgálatokat kiegészíthetik különböző elemzések, pl. röntgenfelvételek, hisztológiai módszerek, a csontok kémiai analízise és legújabban a molekuláris vizsgálatok is. A nyárlőrinci széria paleopatológiai vizsgálata során elsősorban makromorfológiai módszereket alkalmaztunk, amelyek magukban foglalták az esetenkénti röntgenvizsgálatokat is. A paleopatológiai elváltozások csoportosítása Az ásatások során előkerült csontokon megfigyelhető kórós elváltozásokat többféle módon lehet csoportosítani. Ezek közül a legelterjedtebb módszert, Steinbock 25 nosológiai (betegségcsoportok szerinti) felosztását választottuk némi módosítással, amely a következő kategóriákat különíti el: I. Traumás elváltozások, II. Nem specifikus fertőzések által okozott elváltozások, III. Specifikus fertőzésekből eredő elváltozások, IV. Hematológiai rendellenességek, V. Metabolikus eredetű csontelváltozások, VI. ízületi megbetegedések, VII. Csonttumorok és tumorszerű csontelváltozások, VIII. Egyéb csontelváltozások. A fenti beosztás még kisebb csoportokra bontható, de jelen tanulmányban csak azokkal a nagyobb kategóriákkal foglalkozunk, amelyekbe a Nyárlőrinc Hangár utcai szériában leírt paleopatológiai elváltozások besorolhatók. A fontosabb paleopatológiai elváltozások esetszámait a 7. táblázat mutatja 401 egyén vonatkozásában. A nyárlőrinci széria paleopatológiai jellemzése Traumás elváltozások A traumás elváltozások száma, így a töréseké is viszonylag alacsony (21 esetben figyelhető meg, elsősorban férfiaknál, főleg bordatörés, ill. a jobb oldali ulna fracturája). Jellegzetesen harci sérülés nem található a szériában. STEINBOCK, Ted 1976.