Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Fehér Zoltán: „Erdőn terem, vízen szól” – Kísérlet egy bátyai szerelmi ajándék elemzésére

394 Fehér Zoltán A díszítmények üzenetét ugyan lehet kategorikusan tagadni, lehet ironizálni is a történetiséget semmibe vevő belemagyarázásokon, a magyar népművészet jelképrendszerének feltárása során azonban az etnoszemiotika nemcsak vitatott, de vitathatatlan eredményeket is elért. Ehhez a munkához igyekszik hozzájárulni jelen tanulmányom is. A tárgy sorsa Minden néprajzi tárgynak megvan a maga története, és ez természetesen kapcsolatban van emberek sorsával. Ennek kiderítése, a kapcsolat feltárása mélyebb bepillantást enged abba a társadalmi közegbe, abba a kultúrába, amelyben a kérdéses néprajzi tárgy született, s amelyben funkcionált. Ilyen irányú vizsgálódásunk során éppen úgy, mint amikor formájának, ornamentikájának szintaxisát, szemiotikáját vagy pragmatikáját tárgyaljuk

2 legtöbbször csak óvatos feltételezésig juthatunk el. A sulyok kb. az 1970-es évek elején került birtokomba ajándékként Szabó István orgoványi születésű bátyai parasztembertől, aki azt addig néhai felesége, a bátyai Bencze Mária örökségeként őrizte. Bencze Mária Bencze Márton és Zsigmond Mária leánya volt. A Bencze család pedig feleségem, Jelencsity Anna rokonságába tartozott, hiszen az ő apai nagyanyja Bencze lány volt, Bencze Márton testvére. A sulyok, feliratának tanúsága szerint, Zsigmond Máriának készült leány korában. A tábla másik oldalának dátuma - 1908. március 1(?) - jelezhette a készítés vagy az ajándékozás időpontját éppen úgy, mint a szerelmesek számára más fontos eseményt, pl. születésnapot. Szabó István, aki nekem ajándékozta a sulykot, úgy tudta, hogy napa asszonya (Zsigmond Mária) azt első szerelmétől, valami bogyiszlai legénytől kapta annak idején. A készítés helyét tehát Bogyiszlón vagy a Tolnai Sárközben kell gyanítanunk. Nyilvánvaló, hogy a sulyok nem használati tárgynak, nem szerszámnak készült, hanem szerelmi ajándéknak. Ezt nemcsak a felirat s a mellette látható tulipánok bizonyítják, hanem az a tény is, hogy nem látszik rajta a kopás nyoma, a használat jele. Ennek némiképp ellentmond, hogy jobb és bal felső sarkának díszítetlen aljából egy-egy kicsiny darabka letörött. Ezek a hiányok azonban alig érintik a verőlap díszítését, viszont épp emiatt nem állapítható meg a dátum pontos napja. A törés bekövetkezhetett úgy is, hogy a sulykot elejtették. A bátyai Zsigmond család mára kihalt. Nevük nem tartozott a gyakori és törzsökös bátyai családnevek közé, a plébánia születési anyakönyveiben csak az 1741-50 közötti években került elő, mégpedig ugyanaz a család háromszor.

3 A legrégebbi és legelterjedtebb családnevek viszont már 1703-tól nyomon követ2 HOPPAL Mihály 1980. 3 Bátyai plébánia Hivatal. Keresztelési anyakönyvek. Feldolgozva: FEHÉR Zoltán 1987. Kézirat.