Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

312 Székelyné Körösi Ilona Ez volt a zsidó. És a zsidó nem ment el se utcaseprőnek, se napszámra, se bérösnek nem ment el, szőlőt nem permetözött egyáltalán. Például az egyik zsidónak, Singer Lipót fogorvos, annak már olyan szép szőlője volt, több mint 10 hold, szép tanya rajta, oda kirándult, de az nem fogta meg se a permetözőt, se valami könnyű kapát, amivel a szőlőt művelik. De ha magyar volt, legyen az orvos vagy bármi, ha nem zsidó volt, az segítött a kapásnak. Nem láttam zsidót, aki megfogott volna egy ciroksöprűt, vagy más olyasmit. Ezökre, ha már azt mondják, hogy volt szegény embör, akkor ezökre rá lehet fogni, hogy gazdagok, arisztokraták. Itt Kecskemét viszonylatában nem volt ellensége néki. Sőt barátok lettünk, én is a Spitzer Bernáttal, szomszédom volt Köncsögön, zsidó létire, nagyon jóba voltunk. Őneki több földje volt, de gyöngébb földjei voltak, meg 12 vagy 22 ökre is volt néki, de énnéköm abbul nem köllött volna egy se, mert én ahhoz az állathoz kényes voltam, csak a szépeket szerettem. Vannak ám szép ökrök, és vannak olyan egyszerűek, amelyik az ekét elhúzza, a munkát elvégzi, de hát ... nem takarította, szutykos volt az az állat. ...Hát akkor ez volt, hogy urak voltak. Mink nem voltunk urak, de a birtokunkkal utolértük őket tekintélyben is, azután hát módban még talán jobban. Én a piaristákhoz jártam iskolába 4 évön körösztül, mikor én már nem tudtam megfelelni különösen a latin tárgynak, a földrajznak és a magyar nyelvnek, akkor otthagytam a 4. osztálynál, és azok a társaim, iskolatársaim, akik velem jártak iskolába, azokbul lett polgármester, lett gazdasági tanácsos, kultúrtanácsos, a Liszka Béla, Zaboreczky József, és ezöket én kivittem téli időre vadászni, és azt mondták neköm: te Jóska, te jobban jártál, hogy nem tanultál, te olyan módos vagy, hogy mi van itt. ... Meg aztán hát vittem a finomságokat, füstölt sonkát, kolbászt, több affélét, italt, és hát mondják: jól jártál, mert mink már 8 órára megyünk, ott a négy fal között, és mink ettül a kis fizetésiül alig vagyunk. És ők leérettségiztek persze, de megmaradtak neköm barátaimnak.