Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében 311 nyájunknak. A népnek. Hogy az egyik itt dolgozott vagy ott dolgozott, vagy az egyik kevesebb vagyonnal rendelközött, az mindnyájának a saját hibája vagy a saját maga szerencséje. Van szerencse is a világon, meg vannak ilyen pechös életök is a világon. De az nem jelenti azt, hogy szegény embör... Hát olyan volt, hogy énneköm nem köllött senkit se vinni bíróságra vagy ügyvédhez, de engöm egy-kettő, vagy három is elvitt, valami hiányzott néki, valami nem tetszött néki az elszámolásnál, és akkor én mondtam, Vitéz Szabó Mihály volt a bíró, én mondtam a bíró úrnak, hogy mi a baja, az embör mégis mit akar, hát elmondta, hát jól van, rendbe van, én nem vitatkozók, mert a bíró elvitt volna minket esetleg törvényszékre, oda már én nem akartam mönni és akkor odaadtam neki amit kért. Hát nem kért egy ház árát, csak valami nem tetszött neki. Hát ilyen adódott neköm kettő-három. Az akkor már elmönt. ... Tehát én mindjárt azon voltam, hogy no Mihály vagy Pista vagy aminek hívták, no mi a bajod, mi hiányzik, miért nem mondtad otthon, vagy miért nem így vagy úgy. Hát hogy rábeszéltek engömet mikor én elgyüttem az ifiúrtul, rábeszéltek engömet, hát minek hagyod, eredj a bíróhoz. Voltak nálunk lányok, ezöket szolgálónak neveztük, olyanok is voltak ám, egészen jó családbul származó lányok, 1 évig eljöttek a Csorbáékhoz, oda az én szüleimhöz, hogy tanuljanak főzni, takarítani, ilyen házi dolgokat, nagymosást, bármiket. Ez nem tanyán volt, hanem bent a városban, a nemzetös asszony mellett. Mind egytül egyig tiszakécskei volt, falusi. Falusi, olyan nem egészen módos, de nem is lehet ráfogni, hogy cselédszármazású. Volt neki cselédbére ... nem a pénzért szegődött el, de hát az idejit csak meg köllött fizetni ugye, mosogatott, meg takarított, meg négykézláb súrolta a padlót ... hát volt annak sok munkája. Gyönyörűszép lakása volt édösanyámnak, két szoba az utcára mög a másik beljebb, volt ebédlő meg vendégháló, meg ott azok a nagy ablakok az utcára, hát azokat is ugye, fölállva se érte el, aztán azokat tisztogatni, hát ezt a munkát meg köllött fizetni nekünk, és mink azt nem kalkuláltuk be, hogy ő azért van ott, hogy hát nevelődik ... azt már ő vötte birtokba, hogy tanul meg lát. A zsidók pedig olyanok voltak Kecskemét viszonylatban, többet nem ismerek, más városban vagy országrészben, de Kecskemétön az arisztokraták voltak. A vastag szivarral, a szép ruhában, meg a szép lakások mind a város közepin, és rá lehetőit fogni többnek a házára, hogy palotában lakott Kecskemét viszonylatában. Hát a leghíresebb ugye orvos, ügyvéd vagy kereskedő. Aztán ezöknek a neve, mondjuk az orvosnak Holczer, a kereskedőnek meg mondjuk Fuchs Samu. A másiknak pedig Rothfeld Ignác, és így tovább. Tehát mivel hogy ezök énneköm ezelőtt 70 évvel hangzottak, hát úgy nincsenek eszömbe a nevek már. Rosenbaum, Sipos ... És olyan gyönyörű szép üzletük volt, elegáns öltözékben kiállt az ajtójába, jó időkkel, és ottan már meg is szólított. Olyan barátságos volt, hogy megszólította az emböröket, anélkül hogy valami kapcsolat volna és azt mondta: tessék bejönni. Nem akarok semmit vásárolni, - és akkor kisült belőle, hogy csak vett az illető valamit.