Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

296 Székelyné Körösi Ilona tisztabúza volt. Később telepítettünk szőlőt, már mikor megörököltük a földet, 2425-ben, szétosztották a szülők, mink rögtön ültettünk szőlőt. Már neköm is volt szép karós szőlőm, termő szőlőm 4 hold Köncsögön, utána már el volt ültetve szintén 4 hold, az meg az a kövidinka, az a jó tartós, és későn érik, úgyhogy a mezőgazdasági munka után köllött szüretölni. És énneköm szándékom is volt, hogy majd én ott ültetök 20-25 holdat, olyat, hogy érdemös lögyön ott kapást, érdemös lögyön pincét, hordókat tartani, úgyhogy az is neköm egy gazdálkodási jövedelmet ad. Mert hát az a Köncsög homokföld, a szőlő nagyon szerette volna. Meg a gyümölcsfák. Körte, alma. Volt neköm ottan sok mogyoróm. Nagyon sok. Aztán dió, szamóca ... két hold földiepör. A szamócát 29 reggel vittem a piacra, én vittem, de nem én szödtem, már 3 órakor a piacon voltam, és már vártak, tetszött nekik az a szép szamóca, a vevőknek. Pünkösdkor például, egyször úgy figyelemmel kísértem azt, hogy Pünkösd másnapján hajnalba vittem 29-szer. Tehát akkor volt az utolsó kocsi, pünkösd hajnalán. És 29 hajnalba vittem. Egymásután, mindön áldott nap. Nagyon jó ára volt, úgyhogy a kenyérgabonának már nagyon kis ára volt, sőt a kövér sertésnek is, mert azt árultam én vagy kövér marhát, és ezök olyan olcsók voltak, hogy ez segítött éngömet ki, a szamóca ... aztán a pulyka, jó párszáz pulyka, annak is jó ára volt. Ott tele volt az a birtok trücsökkel, ott Köncsögön. Ottan úgy volt az, hogy azok a tanyások, akik ott öt tanyán laktak, ezök a kertészök, azok nevelték, mondjuk nem egészen száz volt 1 családnak. Tehát mondjuk egy 4-500 pulyka biztos volt. ... Mert én aztán ... mikor elfeleztem, kérdöztem, hogy maguk mit csinálnak vele - eladjuk, mondták. Hát ha eladják, akkor én vöszöm meg, mert az idegön pulykák veszeködnek, erősen. Ezök pedig nem is tudják, hogy hát... A szamócát, hát azt hosszú ideig árultam. Ha 20 évet mondok, nem mondok sokat. A vevők, ezök vagy kofák, vagy kereskedők. És szállították Pest felé vagy máshova. Itt én nem árultam, nem adtam senkinek, mert úgy is nízött ki, hogy itt Kecskemét viszonylatban a kiskertekben vagy odahaza is volt szamócájuk és hát az én szamócám pedig nagy mennyiségű volt. Nem sokan termeltek. Én nagyon csodálkoztam, hogy én annyira belemerültem, és nagyon jó embört kaptam hozzá, Nagy Józsefnek hívták, aki felibül csinálta. Hát gondolkoztam azon ugye mindig olyan spekuláns voltam - el is neveztek engem átlagban, olyan spekuláns az a Csorba József- tehát erre úgy rájöttem, hogy mivel olcsó volt a gabona, de pláne a burgonya is, nagyon, és akkor rájöttem arra, hogy a burgonyát azt fölötettem, ökröket hizlaltam rajta, tehát bejött az ára, jobban mintha a piacon adom el, és akkor rettentő sok trágya lőtt, ott kint helybe, nem köllött fuvarozni 15 kilométerre, és akkor tetszött neköm erősen a burgonya, meg takarmányrépa, takarmánytök, ez volt a hízómarha takarmánya, ezökön körösztül a sok trágya, a sok trágyán körösztül mög 10-11 mázsa gabona holdankint és mikor elkezdtem gazdálkodni, 5-6 mázsát lehetött mondani átlag. A szamóca gyönyörű volt, mert én trágyát vöttem