Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében 283 sűrűn, tököt vetöttünk, takarmánytököt, vagy azt a sütőtököt, linka tök, szép fehér héjú, árulják a piacon most is. Sütöttük a kemencében, piros, nem is sárga, annyira piros volt az, és szikkadt volt, nem volt ám leve, vagy nem fénylött, mikor fölvágtuk, mert én megnézöm a piacon most is, hogy izzadnak azok a tökök, annyira vizesek, tehát nem az igazi. A másik meg az, mikor látom, hogy a sült tököt is árulják, az se az, fogalma sincs annak, hogy melyik milyen finom, az az igazi sülttök. ... Azután mikor ezt bebukroltuk szépen abban a ritka kukuricában, - nem ilyen sűrű volt, mint a mai - akkor még körülvetöttük cirokkal. Annyi cirokseprű volt Kecskemét viszonylatban, hogy szinte eladhatatlan volt. Akkor nekünk százával volt a padláson, nem tudtunk vele mit csinálni, mert nem köllött sehogy se, de azért mindig megcsináltuk. A cirkot azért azt el lehetött adni, mert a cirokkal még egyebeket is csináltak. Volt úgy, hogy a cirkot meg a cirokmagot is gyűjtötték, azt nem tudom mondani hogy mire használták, én csak azt tudtam, hogy seprőnek. Háromféle seprő volt belőle, az a legnagyobb, azután a közepes, meg olyan egészen kicsi, ruhát söprögettünk vele, kefélés után vagy szellőztetés után. Szép kis nyele volt, sajátmagábul. Én azt állítom, mint törzsgyökeres gazda, hogy mink 1 hold kukoricán többet termeltünk, mint a mai kukoricatermelők azzal a cseple kukoricával, hogy annyira sűrűn vetik, és nem is tud kinyőni azzal a sűrűséggel, és hol van a takarmánytök, hol van a cirok, és hol van még, majd elfelejtkeztem, legalább holdanként még 1 mázsa fehér bab. A kukorica közé, minden második sorba vetöttük. Az egy komoly termés volt. 50-60 zsákkal tudom mondani, mázsával nem tudom, hogy mennyi, mert mázsánk se volt még olyan bőven, vékával mértük a gabonát is, a konvenciós is vékával kapta a gabonát, nem kilóra. Tehát ugye 50-60 zsák volt, inkább 60 zsák csöves kukorica, akkor 3-4 ilyen lőcsös kocsival a tök és akkor a cirok, és a bab. Ennél, ha pénzre fordítjuk az árát, akkor ez többre jön ki, mint a mai 1 hold kukoricatermés. És akkor cseple kukorica. Nem is ismertünk ilyet, ilyen cseple kukoricákat, mint amit most látni. Gyönyörű volt. És mink füzéröket fonytunk, hatvan cső kukorica volt egy fuzérön, az is elég nehéz volt. Van annak az a haja, a szépit rajtahagyták, olyan 10 szál maradt rajta, és akkor állítgatva odarakta valahova ott kint, meglocsolta vízzel és letakarta, és mikor megvonult, akkor aztán leült és elkezdte fonyni, jobbrul is balrul is 30 csövet és akkor befonyta. Mint a hölgyek a hajukat, pontosan úgy volt, és ezek a füzérök voltak nekünk százával. Góréba raktuk, úgy hogy a góréba rekeszöket raktunk, ott a sarokban elkezdtük ömleszteni a kukoricát, akkor elébe raktunk füzért és teleraktuk, akkor megint egy másik ilyen rekeszt, és akkor azt megint teleraktuk, és így tovább, úgyhogy a góréba úgy állt a kukorica, mint a befőttes üvegben a befőtt vagy a savanyúság, nem csak úgy beledobálva. Akinek góréja nem volt, az meg fára rakta, faágakra, és akkor azokat se köllött ám letakarni, ha ázott is, meg tudott száradni, ha hó esött rá az leolvadt róla, úgyhogy a kukoricának attól semmi baja nem volt. Csak a színe, egy kicsit megfogta...