Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

282 Székelyné Körösi Ilona ték, hogy olyanokkal is találkoztam, hogy semennyiért se nem kellene nekik padlós szoba. És akkor volt locsoló, amiből a vizet locsolták, még én is csináltam olyan karikákat így nyári idővel, és olyan jó levegőt adott az a föllocsolás és jól is nézött ki. Hát innen indultam én el, és azt tudom mondani, hogy már 10 éves voltam, amikor Kecskemétön megjelent a villany, mert én éltem azt, gyerökkoromba, hogy nem volt villany, nemhogy Kecskemétön, de egyáltalán nem volt. Mikor kigyulladt a villany Kecskemétön, akkor én már jó kis kamasz gyerök voltam. Jómódú szüleim voltak, úgyhogy az elsők között bevezettük a villanyt, mindönütt a lakásba, mindön helyre, de még az udvarra is. A kamrában olyan kopott bútorok voltak, és ezöket a kopott bútorokat használták valamilyen formában, de nem eredeti formában. Hát ott volt a zsír, a szalonna, a liszt, a tarhonya, a tésztafélék ugye, és hát a hordóskáposzta, el se tudom sorolni. Be volt rendezve, hogy nem köllött a boltba menni, csak sóért, borsért... Voltak akik kint laktak, olyan módosabbak, úgynevezett kastélyban, 4 vagy 5 szoba, azután veranda, előszoba, díszes falak, vadállatok, kitömött madarak... Gazdasági munkák. Hagyomány és újítás Hát akkor kezdjük a tavaszt. Az én koromban mikor én még benne voltam a gazdálkodásban, ez körülbelül 44-ben maradt abba, addig gazdálkodtam, még pedig 14-től kezdve lőttem komoly gazda, 44-ig. Februárban kezdődött a munka, a tavasz akkor már nyílt, Mátyás napján február 24-én , akkor már ki tudtunk menni a földekre, és munkáltuk ilyen gazdasági eszközökkel, vasfogas, tárcsa, magtakaró. Ezekkel megmunkáltuk azt a pihent földet, ami télön pihent, de már ősszel meg volt szántva. És akkor még erre rásütött a nap, egy kicsit szikkadt, akkor vetöttük az árpát, legelsőbb a tavaszárpát, aztán a zabot, és akkor későbben aztán a kapásnövényeket. Tehát itt kezdődött a tavaszi munka. A kukuricát pedig április 10-én kezdtük vetni. És kapával vetöttük, de rónáztunk, az a róna olyan volt, hogy egy ember húzta azon a szép sima eldolgozott földön, látszottak a fogai annak a rónának, azon mentünk, és akkor kettőt léptünk, mindön két lépésre vetöttünk. Tehát nem ilyen formába mint a mai kukuricavetés. Ez 1 méteres volt, és 4-5 cüvekje volt annak a rónának, egy mindig benne ment szé'sôben, hogy egyenes legyen meg egyformák azok a csíkok, aztán 4 új lett, és akkor megint mikor visszafelé jött az illető, akkor is benne tartotta, és ilyen gyönyörüízép egyenes sorok voltak. ... A vetőmagot beletették valamibe, akár egy ilyen egyfülü bögre vagy zacskó, vagy egy olyan kis szakajtó, kinek éppen mi akadt a kézibe. A vető az igencsak nő volt vagy gyerök. Aki a kapával vágta a földet, az egy erős ember ugye, és akkor mikor beledobta azt a 3-4 szem kukuricát, akkor rádobta a földet, aztán rá is lépött, az nagyon fontos volt hogy rálépött, hát ugye azt nem lehetött mondani, hogy taposás, de mindég rálépött, azt szerette nagyon az a kukuricabukor. Elvetőitek a kukuricát, akkor még bebukroltunk trágyával, azt már nem tudom mondani hogy milyen