Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

280 Székelyné Körösi Ilona A szobában jobboldalt a kemence, a kemencének válla volt, a kemence vállán volt az úgynevezett masina, nem tudtuk, hogy gyufa is van a világon, a masinának volt egy kis szalmábul kötött tartály, abba volt, és oda még raktunk föl egyet-mást, vagy a szappantartót, vagy a szappant. Háziszappanok voltak, és hát az is ottan megszikkadt. Akkor a kemence tetejin is tartottak valamiket, legtöbbször ételt, de más egyebeket is. És akkor lent még volt padkája. A padkájára még ráült olyan idősebb mama vagy fiatal mama a gyerökkel. Férfiak, vagy nagypapa az nem ült ott sose. És akkor még két ágy, az egyik ottan mindjárt a kemencén túlan, gyönyörű ágy volt, úgyhogy olyan magas volt, hogy volt benne legkevesebb két dunyha meg nyolc párna és lepedők, amit aztán elosztottak éjszakára, mindönkinek jusson, vagy pedig hát esetleg azok a párnák díszpárnák voltak, csak díszítötték a lakást. A másik ágy az mint heverő, az úgy volt, nem volt beágyazva, azon ugye hát ebéd után ... vagy máskor, oda lehevertek, az nem volt fölágyazva. Dívány nem volt, kemény fábul voltak padok, a padoknak hátulja, oda térítőitek valamit, és ahhoz esetleg hozzátámaszkodtak. És azon a padon is megágyaztak, egy személynek egy éjszakára. A másik oldalon közvetlen ahogy bemegyünk, akkor jobbrul van a kemence és a kemence után van az ágy. A nagy ágy. Az ajtóval szömbe szintén sublót. De az már divatosabb volt, olyan jobban kinéző, abba voltak a kelengyék, ruházat, a tetején pedig gyönyörűszép dísztányér, vagy teás dolgok, mert hát a teát is használták. Tükör természetösen, szép farámás volt, olyan szélös farámája volt néki, és hát ugye fésülködésnél vagy egyébkor is használták a tükröt is. Kevés tükör volt, nem úgy mint a mai szobákban, és hát ez már másképp néz ki, mint azok ott, különösen hát, hogy tanyárul beszélgetünk. Az egyik ablak az épület végin, a másik pedig elölrül, nem egymás mellett. Az asztalnál ültünk, ebédeltünk vagy vacsoráztunk. A nagyok, hogy így mondjam, a szülők vagy a felnőttek ültek asztalhoz, a gyerekek nem ültek asztalhoz, hanem olyan kisebb asztalforma volt, nem tudom minek nevezték, és ott ültek a gyerökök kisszékökön. A kisszéköket is ők maguk gyártották. Olyan kis ülőke volt. És a gyerök ott ebédölt, ott evett, a mama vigyázott rájuk, nehogy valami érje őket, de a gyerök az ott nem ülhetött asztalhoz. Csak fölnőtt korában. ...Tanyán nem jött vendég. Mert a szomszéd ha átjött, az nem úgy jött oda, mint meghívott, hanem valamiért jött, vagy kérőér, de ott nem volt vendégség. Nyáron mink gazdák, csináltunk kirándulásokat, de akkor az udvaron volt megterítve, és hát ilyen félkész ebédet vagy ennivalókat vittünk ki és ottan azt megfőztük rendesen. És akkor ugye azt kint az udvaron, szépen asztalon, abroszon, tányérokról fogyasztottuk el. És néztük a szabadba, előbb a gabonát, vagy pedig későbben a kapásnövényöket. És akkor megdicsértük egyőnk az egyiknek, másik a másiknak, hogy milyen szép meg jó. Ez volt a vendégség. Ez volt május utolsó hetibe. Pünkösdkor. Kimondottan pünkösdkor. Ez már egy olyan jó városi ebéd volt, húsleves, vagy valami pörkölt, ez nem kidíszítött volt, hanem egy nagyon