Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében
270 Székelyné Körösi Ilona fiú, két lány - a Kisfaludy utcai házban laktak, megházasodtak. A kisebbik fiú huszárezredes lett. „A többiek elprédálták a vagyont, de a ház nem szökhetött ki a kezükből, mert nem volt a nevükön. " 8 A mostohamama nemcsak a férjét, hanem mostohalányát (Csorba József édesanyját) is jóval túlélte, 1939-ben, 96 éves korában halt meg. Halála után vásárolta vissza a nagyszülői házat az akkor már önállóan gazdálkodó Csorba József. Csorba József neveltetésére - a századforduló polgári életnívójának szintjén nagy gondot fordított a család. 1902-ben kezdte meg elemi iskolai tanulmányait a III. kerületi, Czollner téri (akkor Kistemplom téri) iskolában, de előtte még a Csongrádi utcai óvodába is járt. A Czollner téri iskola emeletes épülete néhány évvel korábban épült. Az épület és az udvar szigorúan két részre volt osztva, lányok és fiúk iskolaidőben nem találkozhattak egymással. Csorba József még 1979-ben is szeretettel emlékezett első tanítójára, Kerekes Gáborra, Juhász bácsira, az iskolaszolgára, a „Harmat" márkájú ceruzákra, első tankönyveire és az iskolai falitáblákra, sőt még az iskolai ünnepségekre és a szigorú rendre is. Jó magaviseletű, jeles és jó rendű volt. Gyerekkori emlékei a jómódú gazdagyerek életét idézik: „Reggelire tejeskávé, ujjnyi vastag föllel, bögrében, két kifli, vagy inkább pirítós, tálcán... " 9 Ezt erősíti meg gyerekkori ruházatának ismertetése is: varratott, jó anyagból készült ruhában járt iskolába, rövidszárú nadrág, harisnya, magasszárú cipő; nagyobb korában kétféle csizma: egy puhaszárú oldalt varrott (2 mázsa tiszta búza ára!), és egy elegáns, hátulvarrott, keményszárú. 1905-6-ban cseregyerekként Krassószörény vármegyébe vitték német szót tanulni. Korábban a család már fogadott és ellátott egy német anyanyelvű fiút, aki Kecskeméten iskolába járt, magyarul tanult. 10 Az elemi iskola után a piarista gimnáziumba, majd rövid ideig a református gimnáziumba járt, de a latin nyelvvel nehezen boldogult. Egyre jobban érdekelte viszont a gazdálkodás; nagyon szerette a lovakat, ha csak tehette, a jószágok körül forgolódott és kijárt a tanyákra. Kazlat rakott akkor is, ha nem volt muszáj, és mindent megtanult, aminek később hasznát vehette (pl. egészen fiatalon a döglődő sertésen tanult meg disznót ölni, bontani). 16 éves korában már komoly munkákat lehetett rábízni, 18 éves korában pedig magára vállalta a teljes családi gazdaság irányítását. Szüleinek 400 hold földje volt Törökfáiban, Köncsögön és Városföldön, tanyákkal, jelentős jószágállománnyal. 1914-ben felmentést kapott a katonai szolgálat és a bevonulás alól, mint családfenntartó. Bevonult testvérei és sógorai helyett is igyekezett helytállni. A háborús években nemcsak egybentartotta a birtokot és ügyelt a növénytermesztés és az állattartás egyensúlyára, hanem följavította a földeket és hasznot is termelt. Saját birtokán, önállóan 1924-ben kezdett gazdálkodni. Kezdetben 180 hold földje volt, ehhez még vásárolt, és szőlőt is telepített. 8 Csorba József közlése, 1979. február 16. 9 Csorba József közlése, 1979. február 16. 10 A szülők gondosan följegyezték a vendégre költött összegeket. A mellékletben található gazdajegyzőkönyv 42. oldalán olvashatók a cseregyerek kabátjára, cipőjére, cipőtalpalására, esernyőjére stb. kiadott tételek.
